A hagyományos háború az államok által képviselt politikai cél megvalósítása az erőszak, vagyis a harc eszközeivel, másképp fogalmazva az államok fegyveres összeütközése. A fegyveres konfliktus megnyilvánulási formája a hadi tevékenység, amit hadviselésnek is nevezünk. Utóbbi nem más, mint a háborúban felhasznált haderő szervezése, fenntartása és alkalmazása. Az ókor tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi, hogy a háború és a hadviselés a korabeli államok legősibb cselekvési területe volt. Ebben mutatkozott meg működésük minősége és vezetőjük alkalmassága. Ez a megállapítás kiváltképp érvényes azokra a birodalmakra, amelyek hódítások révén alakultak ki, és folyamatosan katonai nyomást gyakoroltak az alávetett népekre és a szomszédos közösségekre (államokra vagy az államalapításig el nem jutott népcsoportokra). Nagy Sándor háborúi jól példázzák mindezt.
A II. Philipposz és fia, Nagy Sándor uralkodása idején – a Kr. e. 360/359 és 323 közötti időszakban (ezentúl minden évszám Kr. e. értendő) – birodalmi szervezőerővé növekedett Makedónia folyamatos háborúkkal érte el sikereit, és a Nagy Sándor/III. Alexandrosz halálát követő évek is az utódhadvezérek (diadokhoszok) egymás elleni harcaival, azután másfél évszázadon át a Nagy Sándor-i birodalom területén létrejött államok háborúival teltek.
A fiatal Nagy SándorA görög/hellén civilizáció háborúk sorozata következtében települt meg a Közel- és Közép-Keleten, majd Nagy Sándor hódításai révén Közép-Ázsia egy
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
