Nagy László

2009. december 17-én Genfben elhunyt Nagy László, az ismert újságíró, író, szociológus, történész, nemzetközi tisztségviselő, a Nyugaton élő magyar diaszpóra egyik legkiemelkedőbb képviselője. Személyisége és életműve megkapóan sokrétű és átütő erejű volt. Mindenkit, aki kapcsolatba került vele, megragadott széles látóköre, szerteágazó műveltsége, nyílt nagyvonalúsága és nem utolsósorban lénye mélyéből fakadó óriási charme-ja. Bár kemény és szorgos „munkás” volt, aki úgy önmagától, mint környezetétől a legtöbbet kívánta meg, sohasem vetkőzte le azt a Monarchiából átmentett könnyedséget, amit mint történelmi örökséget aztán magával vitt hazájából az Óperencián túl elterülő nyugati világrészbe.

Egyéni vonásait nem lehet beskatulyázni. A Bácskából a csonka-Magyarországra átszármazott polgárcsalád legkisebb gyermeke szinte észrevétlenül vált egy régi genfi patríciuscsalád tiszteletbeli örökbe fogadott fiává. Minden ellentmondás nélkül volt egyszerre – egy barátja szavait citálva – százszázalékos magyar és százszázalékos genfi. „A magyar ember többnyire vidám, nyílt, szókimondó, robbanékony, míg a genfiek többnyire befelé forduló, hallgatag, érzéseit nem mutató, minden luxust megvető vagy legalábbis elkerülni igyekvő, komoly jellegűek” – írja. Az ő esetében az ellentétek nem zárták ki, hanem inkább vonzották egymást. Fiatalkori súlyos tüdőbetegségét meghazudtolta szinte korlátlan vitalitása és a céltudatosan kitűzött életpálya követelményeinek állandó szemmel tartása. 

Élete a szüntelen megújhodás jegyében zajlott. Első, prológusnak tekinthető huszonhat évét több egymást követő újrakezdés, nekifutás – vagy ha úgy akarjuk, sorsforduló követi. Minél többet, minél magasabbra – ez a kettős igény lehetett volna életének mottója.

Előéletéről viszonylag keveset tudunk. A jogi és államtudományi doktorátus megszerzése bőven hagy szabad időt a fiatal jogásznak, hogy belülről megismerje a Horthy-korszak utolsó éveinek társadalmát. A szellemi életnél, a „színvonalas könyvek” olvasásánál jobban érdekli az evezés, a kosárlabdázás vagy a társadalmi élet örömeinek élvezése. Több fővárosi újságban közöl alkalmi cikkeket, de a szélsőséges pártok hatalomra jutása visszatartja minden politikai témától. 1945 márciusától a független kisgazdapárt budapesti sajtóosztályának vezetője. Ezekben az években tiszta politikai múltú vagy inkább múlt nélküli