Az Egyesült Királyság óriási erkölcsi tőkével került ki a második világháború vérzivatarából. A dicsőséges illúziót csak erősítette, hogy az ország példátlan szociálpolitikai fejlődésen ment át. Az 1945. júniusi választásokon elsöprő győzelmet arató Munkáspárt ugyanis választási ígéreteinek minden betűjét betartva, államosította a főbb iparágakat, s megteremtette a világ egyik legátfogóbb társadalombiztosítási rendszerét. Eközben a háborúban elfáradt angol tömegek csaknem közönnyel vették tudomásul, hogy India – az első világháború óta tartó huzavona után – 1947-ben elnyerte függetlenségét, s néhány más gyarmat is önállóvá vált, bár a Nemzetközösség tagja maradt.
Kívülről szemlélveA háborút követően Winston Churchill, a tőle megszokott aforisztikusan frappáns képszerűséggel, a brit külkapcsolatokat a következő prioritásokkal jellemezte: Nagy-Britannia legfontosabb mozgási közege a világban a Nemzetközösség. A második koncentrikus kör az angol–amerikai különleges viszony (special relationship), s csak a harmadik – a leglazább külkapcsolati függőség – az Európához
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
