Nádasdy-rezidenciák

ANádasdyak nem tartoztak azon főuraink közé, akik pazar paloták és kastélyok sorát emelték, jóllehet a család 16–18. századi fénykorában az adottságok – politikai súly, műveltség, házasságok révén kialakított rokoni kapcsolatok és jövedelem – megvoltak ehhez.

A magyarázat viszonylag egyszerű: a jeles Nádasdyak napjai javarészt várvédelemmel, katonáskodással és nem a bécsi udvarban való forgolódással teltek, s nagy törést okozott a famíliának Nádasdy (III.) Ferenc részvétele a Wesselényi-féle összeesküvésben, amelyért fő- és jószágvesztéssel fizetett. 

Az 1554-től nádor Nádasdy Tamás, majd fia, a „Fekete bég” néven elhíresült (II.) Ferenc idejében a részekre szakadt ország lényegében állandósult hadszíntér, ahol inkább védművek, mint paloták kellenek, s bizony messze még a hazai kastélyépítészet kivirágzását előidéző teréziánus kor belső békéje. 

S amikor az utóbbi eljött, (V.) Ferenc éppúgy katona volt, mint elődei többsége, csak ő nem a törökökkel szemben, hanem az örökösödési háborúkban csillogtatta kiváló hadvezéri képességeit. Alig tartózkodott itthon, nem igazán volt módja építkezni, sőt élete utolsó szakaszában horvát bánként Varasdon (Varaždin, Horvátország) élt. (Bécsben vett ugyan egy palotát 1775-ben, és ott is hunyt el 1783-ban, de ez az épület már nem áll.) Nádasdy Ferenc után viszont százados csend következett. 

Az utódok között már nem találunk az országtörténet szempontjából kimagasló politikust vagy katonát, s építkezőt is csak egyet, a következő Ferencet, aki a 19. század végén Nádasdladányban emeltetett remek kastélyt a családjának. 

Ami tehát valóban a nevükhöz köthető, az a középkori nemzetségi központ régészetileg fellelt emléke, néhány, rövid ideig tulajdonolt vár s mindössze két másik jelentősebb, ma is álló műegyüttes, a sárvári várkastély és a nádasdladányi rezidencia.