Amikor a dualizmus korának művészetéről beszélünk, az úgynevezett „boldog békeidők” korára gondolunk. Arra a közel ötvenesztendős periódusra, amely nemcsak Magyarországon, de egész Európában a béke korszaka volt. Persze a boldog békeidők derűjéhez és optimizmusához hozzájárult az a politikai stabilitás is, amit Angliában Viktória királynő, itthon Ferenc József hat évtizednél is hosszabb uralkodása jelentett. Ebben a világban a művészet is sokkal inkább a boldog ember, a tudományban és haladásban bízó ember kulturális igényeként jelent meg. Az ábrázolás egyértelműsége, a közérthetőség éppúgy hozzátartozott ehhez, mint a művészeti élet áttekinthető szervezete a kiállításokkal, zsűrikkel, díjakkal és jutalmakkal. S ennek a világosan felépített művészeti rendszernek a csúcsán helyezkedett el az akadémia.
Az akadémia foglalta magába a legmagasabb szintű művészi és művészettörténeti tudást, s állapította meg a művészi értéket meghatározó normákat. Ezeknek a normáknak pedig rendszeres zsűrizési tevékenysége során tudott érvényt szerezni. Az akadémiáknak ez a rendszere élt tovább szinte az egész 19. században
Ferenczi Károly | Napos délelőtt, 1905 Rippl-Rónai József | Schiffer Miksáné lányaival, 1911Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.