rubicon

Mozgástér és kényszerpálya 1867-Ben

24 perc olvasás

A magyarok 1848-ban forradalommal és szabadságharccal próbálták elhárítani a polgári átalakulás és a nemzeti fejlődés útjában álló akadályokat. A nemzetközi erőviszonyok alakulása azonban nem tette lehetővé a küzdelem sikeres befejezését. A magyar politika mozgásterét alapvetően a nemzetközi erőviszonyok határozták meg 1867-ben is. Magyarország nem légüres térben élt, ahol tetszés szerint lehetett választani függetlenség, kiegyezés vagy más megoldás között. S ezt a mozgásteret tovább szűkítette az, hogy a magyar politikai elit már semmiképpen nem akart forradalmat.

E vázlatos áttekintésben a kiegyezés és a vele kapcsolatos kritikai viták elemzésével próbálkozunk. A politikai eseményeket, a részleteket az érdeklődők az összefoglaló munkákban találhatják meg. Így a legújabb egyetemi tankönyvben, amely 19. századi magyar történelem címmel nemrég (1998) látott napvilágot. Ennek hasznos, jó megoldásai közé tartozik, hogy egy-egy főbb szakasznál némi áttekintést ad a kutatások, viták jelen állásáról is. A kiegyezés esetében Csorba László készített egy ilyen ismertetőt, amely – érezhető jó szándékkal, ha nem is egészen semlegesen – az élesebb vitát úgy kívánja elkerülni, hogy a „végleges” lezárást (ha van ilyen) a későbbi jövőre hagyja. Szerinte ugyanis ez „ma még azért nem lehetséges, mert évszázados távlatból nézve még mindig a kiegyezéssel közös történelmi korszakban élünk, tehát mai világunk alakulásával együtt szükségképpen változnak azok a szempontok is, amik alapján a deáki békemű előnyeinek és hátrányainak listáját időről időre felülvizsgáljuk”. Véleményem szerint azonban mi már nem a kiegyezéssel közös történelmi korszakban élünk. Volt két világháború, felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.