Mozaikok a magyar pénztörténetből

„Az arc­heo­ló­giá­nak egy ága sincs, mely a his­tó­ria fo­lya­ma­tát olyan köz­vet­le­nül kí­sér­né s olyan össze­füg­gő kép­ben illustrálná, mint a nu­miz­ma­ti­ka. Ta­lán nem be­csül­jük na­gyon túl szak­tu­do­má­nyun­kat, ha azt mond­juk, hogy a numismatikai em­lé­kek, min­den írás­be­li em­lék hí­ján, ma­guk ké­pe­sek vol­ná­nak egy ál­lam tör­té­ne­té­nek fő­vo­ná­sait előál­lí­ta­ni” – fo­gal­maz­ta meg 1899-ben Réthy László a nu­miz­ma­ti­ka, azaz a pénz­tör­té­net je­len­tő­sé­gét és a tör­té­net­tu­do­mány­ban el­fog­lalt sze­re­pét. Nem túl­zott: a pénz min­den­nel és min­den­ki­vel kap­cso­lat­ban áll, tár­gyát ké­pe­zi a he­ral­di­kai, szfragisztikai, epigráfiai, iko­nog­rá­fiai, insigniológiai, metrológiai, archontológiai és művé­szet­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­nak, emel­lett a leg­job­ban kel­tez­he­tő ré­gé­sze­ti tárgy, a gaz­da­ság kéz­zel­fog­ha­tó esz­kö­ze, a min­den­na­pi élet nél­kü­löz­he­tet­len kel­lé­ke. Az ér­mék és pa­pír­pén­zek szin­te ki­me­rít­he­tet­len tár­há­zá­ból sze­mel­get­ve az aláb­biak­ban raj­tuk ke­resz­tül kí­sé­rel­jük meg be­mu­tat­ni Ma­gyaror­szág ezer­éves tör­té­nel­mét.