rubicon

Moszkóvia, Polónia és a török félhold árnyékában: 16–17. század

5 perc olvasás

A mai Ukrajna területe az 1569-ben létrehozott lengyel–litván unióval a lengyel királyság (hivatalos nevén a Lengyel és Litván Nemzet Államközössége) egyik peremvidékévé vált. A központi kormányzatnak ide már csak nagy erőfeszítések árán ért el a keze, s ezért a Kijevtől délre fekvő, hatalmas síkságon sajátos „határvidék” alakult ki, amelyet egyes történészek az amerikai „vadnyugathoz” szoktak hasonlítani. 

Az etnikailag (lengyel, belorusz, orosz, román és főleg rutén, vagyis ukrán) és vallásilag (ortodox, uniátus, katolikus, zsidó) egyaránt megosztott népességnek legfeljebb 1-2%-a tartozott a lengyel nemességhez. A vadban és halban gazdag vidék földje legendásan termékeny volt, lakóinak azonban hozzá kellett szokniuk az állandó háborúskodáshoz. A távoli lengyel király ugyanis nem tudta megvédeni őket a krími tatárok rendszeres betöréseitől, akik az elfogottakat eladták rabszolgának. Ezért a legkülönbözőbb kóborló elemek, többségükben a jobbágysors elől elszökött parasztok fegyveres csapatokká szerveződtek, s a 15. század végétől a (valószínűleg) török–tatár eredetű szóval élve kozákoknak nevezték őket. Ez szabad, hontalan, kalandor harcost jelentett. Adam Zamoyski lengyel történész találó megfogalmazása szerint „a kozákok nem egy népet, hanem egy életformát képviseltek”. A 16. századra önálló társadalmi csoporttá alakultak, létrehozták a gazdálkodók és a harcosok kezdetleges munkamegosztását, választott vezetőiket a lengyel hetmanok mintájára atamánnak nevezték el, különböző tanácsokat hívtak össze (sztarscsina, rada), és immár ők kezdtek hadjáratokat indítani a tatárok ellen. Hol a lengyeleket, hol az oroszokat támogatták, és a század közepén a Dnyeper déli, nagy kanyarulatának zuhogóin (ruténul zaporozsjén) túl létrehozták hatalmi központjukat, amelyet „zuhogókon túli hely”, Zaporozsjei Szecs vagy Szics néven emlegettek. 

A kozákok többsége görögkeleti ortodox vallású volt, és ukrán származású, a helyi nemesség viszont katolikus és lengyel. A kozákok úgy vélték, a katonáskodás felmenti őket minden földesúri és állami teher alól, az állami hivatalnokok és helyi földesurak azonban nem osztották nézeteiket. Az északabbra letelepedett, módosabb „regisztráltak”, vagyis a lengyel állam által jegyzékbe vett kozákok zsold ellenében rendszeres katonai segítségben részesítették a lengyel királyt, elfogadták az általa kinevezett vezető fennhatóságát, és készek voltak tiszteletben tartani békeszerződéseit. A lengyel állam természetesen a „regisztráltak” (más néven „Őfelsége Zaporozsjei Hadserege”) létszámának megnövelésére törekedett, miközben a délebbre, a Zaporozsjei Szecs körül élő „szabadokat” a jobbágysorba süllyesztés fenyegette. Ők úgy

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.