rubicon

Mohács

Több mint egy csata
9 perc olvasás

Az 1526. évi mohácsi vereség a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája, amelyben a magyar hadvezetés járatlansága, a magyar politikai elit széthúzása, az ellenfél túlereje és az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a hadsereg zöme megsemmisült, maga a király pedig menekülés köz­ben a Csele-patakba fulladt. 

A középkori Magyar­ország ezzel elenyészett, véres polgárháború vette kezdetét, az ország három részre szakadt, a nemzet megkezdte élet-halál harcát, és Európa védőbástyája lett keleten. Mindannyian ismerjük ezt a történetet, ám ritkán tesszük fel a kérdést magunknak: vajon tényleg csak így lehet elmesélni?

Tóth Zsombor kitűnő kolozs­vári irodalomtörténész vette a bátorságot, hogy megkérdőjelezze e narratíva egyetemes érvényét. Szellemesen és némileg provokatívan szerinte „(»csak«) az történt, hogy a török túlerő az elvárásokat visszaigazolva győzedelmeskedett a magyar sereg felett, amely még királyát is elveszítette. 1526. augusztus 29-én, Keresztelő Szent János fejvételének ünnepén, egy szerdai napon történt mindez…” 

Bár adataiban nincs különbség, hatalmas az eltérés a két történetben, ami sokkal inkább köszönhető az elbeszélőnek, mint a cselekménynek. De mi van, ha az utóbbi narratíva áll közelebb az igazsághoz, és Mohács csak vesztes csatáink egyike, amelyből nem következett semmiféle determináció a későbbiekre nézve?

Bölcsészettudományi

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.