Moammer Kadhafi

Minden diktatúrában van valami sajátságos. Moammer Kadhafi azonban, aki egyedül kormányozta a Líbia nevű roskatag hajót négy évtizeden keresztül, alighanem egészen különleges modelljét alkotta meg a zsarnokságnak. Orwelli kormányzást hozott létre, azzal a céllal, hogy az ő odaadó és hazafias patriotizmusát testesítse meg. A Nagy Szocialista Líbiai Arab Dzsamahiríja (a tömegek állama) története egy antiutópia jegyében született, de rémálommá vált. Kadhafi született lázadó volt, akit már azelőtt, hogy tiszttársai közül kiemelkedett volna, szigorúságáról ismertek. Rendületlenül bízott vezérlő csillagában és magasztos eszmények lelkesítették. Egyenlőségre törekvő, nagyvonalú célkitűzései visszhangra találtak a hanyatló monarchia útszélre vetett alattvalói között, akiket jobb esetben semmibe vettek, rosszabb esetben megvetettek.

A Nasszer-hívő Kadhafit azonban hamar elkeserítette, hogy hősi eposzának megvalósítása ellenállásba ütközött, egyrészt saját fegyvertársai körében, másrészt nemcsak a merészségétől idegenkedő tömegek, hanem a jelentősebb szomszéd államok részéről is. Ezek élén Egyiptom állt, amelyet nem hatottak meg sem a két ország egyesítésére irányuló, szenvedélyes törekvései, sem egyetemes érvényűnek képzelt eszméi. A Sivatag Fiából  így parancsoló, ellentmondást nem tűrő, despotikus személyiség lett, aki különös módon szüntelenül elutasította, hogy államfőnek tekintsék. A „Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója” címet követelte magának, s hogy olyasvalakinek tekintsék, akit a hétköznapi élet esetlegességei nem korlátoznak, aki lelke a fejlődésnek.

A retorikai bűvészmutatvány szembetűnő: a Nyugat által körüludvarolt vezér és útmutató mindent a markában tartott, akár tisztelték, akár rettegtek tőle, netán gyűlölték. Amikor az „arab tavasz” szele végigsöpört birodalmán, hiába kapaszkodott kedvenc illúziójába: „Hogyan dobhatna el magától a népem, amelynek sorsa bennem öltött testet?” Mérgező varázsital részegítette meg, egy olyan, hiúságból, haragból és tagadásból kevert koktél, amelynek hatása alatt Moammer, minden sorsok jobbra fordítója, hosszú, teveháton megtett sivatagi útját úgy végezte, mint „M” – Fritz Lang filmjének mindenki által megvetett és üldözőbe vett gyermekgyilkosa.