Ismeretes, hogy a magyar nemesség a 19. század második negyedében az ország polgári átalakulásának programját fogadta el, azt képviselte, és többnyire ezt juttatta többségre a megyegyűléseken választott követek révén az országgyűlés alsótábláján is. Sommásnak tűnő megállapításunkhoz rögtön kérdőjelet lehet illeszteni: a nemesség többsége csakugyan a reformok híve lett? S ha mindez többé-kevésbé így volt, rögtön megfogalmazható a másik kérdés: hogyan kerülhetett erre sor? Mert egyedül Magyarországon történt meg az, hogy a nemesség többsége „reformer” lett. A magyar rendi világ utolsó két évtizedében, úgy 1830–1848 között teljes joggal beszélhetünk „reformkorról”, melynek hordozója, társadalmi bázisa kétségkívül a magyar nemesség volt.
Európában nem tartozik a történelmi
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.