Mi a felvilágosodás?

A felvilágosodás nagykorúvá tette az embert: minden morális és vallási, filozófiai és politikai kérdésben a saját belátását tekintette végső tekintélynek. Hagyományos hitelveket, tradicionális tekintélyeket persze el lehet fogadni ezután is, de nem mint tradíciót és tekintélyt, hanem mint az emberi értelem előtt önnön racionalitását igazoló hagyományt, az ésszerűség kritériumait kielégítő hitet.

A nagykorúvá válás persze fájdalmas folyamat: a paternalizmus, a gondoskodó hatalom (legyen az világi vagy egyházi) nemcsak korlátoz, védelmez is. Ha csak saját tehetségemben bízhatok létfeltételeim biztosításában, akkor ugyan szabad vagyok, de ha szerencsétlen lennék, nincs ott az állam atyuska, hogy a hónom alá nyúljon. Ha csak a saját ítéletemben bízhatok erkölcsi értékrendszerem kialakításában, akkor a magam ura vagyok, de autonómiámért súlyos árat kell fizetnem, ha a hagyományos hatalmasságoknál is emberellenesebb eszmerendszert találok választani. Ezért érthető a félelem a szabadságtól, a visszavágyakozás a történelmi szokásrendszerek istállómeleg biztonságába. „Kiskorúnak lenni kényelmes – folytatja válaszát Kant. – Ha van egy könyvem, amely eszemül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom, aki megszabja