Mesteralakok

A mes­ter­ala­kok­tól egyes teo­re­ti­ku­sok meg­kí­ván­ják, hogy érint­kez­ze­nek a pajzs­sze­géllyel. A ke­resz­tek nagy ré­szé­nél ez a kí­vá­na­lom nem tel­je­sül, de geo­met­riai alak­za­tok, ezért hol ide, hol oda szá­mít­ják őket. (Ha­zai szer­zőink mes­ter­alak­nak te­kin­tik őket.)

A paj­zsot leg­gyak­rab­ban egye­nes vo­na­lak­kal oszt­ják, de elő­for­dul­nak ho­mo­rú, dom­bo­rú, hul­lá­mos, fo­gas, fű­ré­szes, fod­ros, lép­csős stb. osz­tó­vo­na­lak is. Ez a gya­kor­lat­ban le­he­tet­len­né te­szi, hogy a szin­te vég­te­len szá­mú mes­ter­ala­kot tel­jes rend­szer­be le­hes­sen fog­lal­ni – a ké­zi­köny­vek ál­ta­lá­ban megelég­sze­nek az­zal, hogy a leg­gyak­rab­ban elő­for­du­ló­kat be­mu­tas­sák. 

A pajzs­nak füg­gő­le­ges vo­nal­lal tör­té­nő osz­tá­sa a ha­sí­tás. Egy füg­gő­le­ges (ál­ta­lá­ban a pajzs kö­ze­pén át­ha­la­dó) osz­tó­vo­nal ha­sí­tott paj­zsot hoz lét­re. Arannyal és kék­kel ha­sí­tott paj­zsú cí­mert hasz­nált például a kö­zép­kor­ban az aa­che­ni dóm káp­ta­lan­ja az arany me­ző­ben a fe­ke­te bi­ro­dal­mi sas­sal (itt csak elő­tű­nő fe­le lát­ha­tó), a kék me­ző­ben arany li­lio­mok­kal. A vol­ta­kép­pen né­met és fran­cia paj­zsok­ból összeál­lí­tott fan­tá­zia­cí­mert Nagy Ká­ro­lyé­nak (768– 814) tar­tot­ták.

Gyak­ran lát­ha­tunk több­ször ha­sí­tott paj­zso­kat. Pá­rat­lan szá­mú osz­tó­vo­nal ese­tén a paj­zsot há­rom­szor, öt­ször stb.