A 18. században a felvilágosodás eszméje új távlatokat nyitott a tudományosságban. A korábban érvényes, támogatott vagy elutasított elképzelések, mint a mágia vagy a csoda helyére a természettudományok és az orvoslás léptek. Európában tudós társaságok szerveződtek, amelyek a tudás hierarchiájára építve hozták létre a tudományok új „szentélyeit”, az akadémiákat. A tudomány és az okkultizmus közötti különbségeket ezek a társaságok voltak hivatva meghatározni. Franz Anton Mesmer tézisét a mágnesesség gyógyítóerejéről nem kisebb személyiségek vitatták és vizsgálták, mint az elektromosság tudós felfedezői, Lavoisier és Benjamin Franklin. Személyiségét azóta is ambivalens módon ítélik meg: gyakran sarlatánként emlegetik, máskor pedig olyan emberként, aki megelőzte korát a hipnózis, a pszichoterápia, a mentális gyógyítás, sőt a tudattalan felfedezőjeként.
Franz Anton Mesmer (1734–1815) disszertációja, amely a De influxu planetarum in corpus humanum hangzatos címet viseli, Paracelsus, Fludd, valamint Newton tanait fejlesztette tovább. Írásának lényege: bizonyos kölcsönhatás észlelhető az égitestek, a Föld és annak lélekkel rendelkező lakói között. E kölcsönhatás („gravitas universalis”, azaz egyetemes
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
