Menekültprogramok az Egyesült Államokban

A Mariel-mentőakció 

A kommunista forradalom győzelmével egyidejűleg megindult a menekülés a Fidel Castro vezette rezsim elől. Az első kilenc embert 1959. július 22-én mentette ki az amerikai parti őrség. A következő hat évben közel 7000 kubai tette meg a nagyjából 90 mérföldes tengeri utat Kuba és Florida déli csücske között. Politikai szempontból talán ez a kor hozta a legélesebb szembenállást a kommunista Kuba és az Egyesült Államok között. 1961 áprilisában a CIA által kiképzett kubaiak hajtottak végre balul sikerült partraszállási kísérletet a Disznó-öbölben, míg 1962. októberben a szigetre telepített szovjet rakéták miatt kirobbant válság jelentett újabb mélypontot a két szomszédos állam viszonyában.

Fidel Castro a nyilvánvaló belső politikai feszültség és ellenállás leszerelésére először 1965-ben kísérletezett az emigrálás szervezetté tételével. Szeptember végén bejelentette, hogy október 10-én megnyitja Camarioca kikötőjét a távozni szándékozók előtt, akik szabadon elhagyhatják az országot, miután kérvényt nyújtottak be a Belügyminisztériumban, valamint minden tulajdonukat elkobozták a hatóságok. A bő egy hónapig nyitva tartott kikötőn keresztül nagyjából 3000 kubai hagyta el a szigetországot, de az átkelés még mindig rendkívül veszélyes volt. Az amerikai és a kubai hatóságok végül megállapodtak, hogy a jövőben repülőgépekkel szállítják az Egyesült Államokba a Kubát elhagyni szándékozókat (Freedom Flights). A „légihíd” szűk tíz évig működött, s elsősorban fehér, középosztálybeli kubaiak tudtak élni a lehetőséggel. A Freedom Flights nem jelentette azt, hogy ezzel párhuzamosan ne próbáltak volna tengeren is menekülni a kommunista diktatúrából, de ezeknek az embereknek a száma elhanyagolható volt. 

Kubai menekülteket szállító hajó érkezik a floridai Key Westre 1980 áprilisában. A Mariel-mentőakció során több mint százezer kubai távozott az Egyesült Államokba.

Az emigrálók számának ugrásszerű növekedése az 1970-es évek végén a kubai gazdasági helyzetben és a világpolitikában bekövetkezett jelentős változásokat tükrözte. A nagyobb arányú népességmozgásoknál döntő szerepet játszó ún. taszító (push) tényezők között szerepet kapott az, hogy a cukor világpiaci ára drasztikusan csökkent, s mivel Kuba egyik fő exportcikke és így fő bevételi forrása a cukor volt, az amúgy is törékeny kubai gazdaságot komoly károk érték. A jegyrendszerrel sújtott lakosságban erős társadalmi feszültségek