Menekültkérdés törökhonban

A magyar forradalom és szabadságharc az Oszmán Birodalmat is súlyosan érintette. I. Miklós cár, aki nem tudta túltenni magát azon, hogy az 1841-ben kötött tengerszoros-szerződésben nemcsak az Oszmán Birodalom feletti befolyását veszítette el, hanem el kellett fogadnia azt is, hogy fekete-tengeri flottája nem juthat ki a Boszporuszon és a Dardanellákon át a Földközi-tengerre, elérkezettnek látta az időt befolyása visszaszerzésére. Az 1848-as forradalmi hullám által elért dunai román fejedelemségeket – az Ausztriának történő segélynyújtásra hivatkozva – megszállták az orosz csapatok. 1848 októberében a Porta részben a forradalmi megmozdulások leverésére, részben az orosz erők ellensúlyozására szintén csapatokat küldött a fejedelemségekbe. Az Oroszországgal kiéleződött helyzet elsimítására Mehmed Fuád efendi Bukarestbe utazott. A két hatalom közötti nézeteltéréseket végül a Boszporusz partján lévő Balta Limáni nevű falucskában 1849. május elsején kötött orosz–török szerződésben sikerült békésen megoldani. A román államok kéthatalmi megszállás alá kerültek, de az oroszok elismerték a Porta fennhatóságát a fejedelemségek felett.

Az osztrák kormány már 1848 végén figyelmeztette a Portát, hogy a várhatóan területére menekülő „lázadó vezéreket” adja ki Ausztriának. A követelést a román fejedelemségekben állomásozó orosz csapatok parancsnoka is támogatta.