Megnyerheti-e az amerikai elnökválasztást, akire kevesebben szavaztak?

A mindmáig működő, 1787-ben megszerkesztett, amerikai alkotmány megfogalmazói republikánusok voltak, de nem voltak demokraták. Elvetették a születés arisztokráciájának elvét, de hittek a tehetség és a vagyon arisztokráciájában – vagyis abban, hogy a kormányzás azon kevesek feladata, akiket a műveltség és nagyobb vagyon erre képessé tesz. Még a szélsőséges demokratának tartott Thomas Jefferson is azt hangoztatta, hogy a nép első választása ritkán bölcs – de azoktól, akiket a nép megválaszt, már valamivel bölcsebb döntés várható. Ezért döntöttek úgy, hogy a köztársaság elnökét két lépésben választják meg: az államok lakossága elektortestületeket választ, s az elektorok adják le szavazataikat az elnök személyére. Az állami elektortestület tagjainak száma azonos az állam képviselői és szenátorai számának összegével. Az ötven amerikai állam közül negyvennyolc államban az a szabály, hogy amelyik elnökjelölt többséget kap az elektortestületben, az megkapja az állam valamennyi elektori szavazatát. (Tehát ha az egyik jelölt öt, a másik hat szavazatot kap, az utóbbi tizenegy szavazattal fog rendelkezni.) Ezt a jelenséget egyes politológusok „Máté-effektusnak” nevezik, arra a bibliai idézetre utalva, mely szerint „akinek van, annak adatik..., de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.” (Máté evangéliuma, 13:12)

A köztársaság első évtizedeiben nem tekintették problémának, ha a politikában járatlan, az elnökjelölteket nem is ismerő, szegénységben élő, egyszerű emberek nem vesznek részt az elnökválasztásokon. Az amerikai államférfiak „második nemzedéke” azonban ráébredt, hogy a hatalmat akkor szerezheti meg biztosabban, ha minél több személyt von be a választás folyamatába, ha egyre több szavazópolgárral épít ki közvetlen és kölcsönös támogatást ígérő kapcsolatokat. E nemzedék mindent megtett a választójog kiterjesztéséért és a választók mozgósításáért: eltörölték a vagyoni cenzus utolsó maradványait, és szervezett, népünnepélyhez hasonlatos választási kampányokkal biztosították, hogy minél több polgár éljen szavazati jogaival. 1824-ben a szavazati joggal rendelkező személyeknek csak egynegyede jelent meg az urnák előtt, 1828-ban a fele, 1840-ben pedig már 78%-a.

Az 1824-es elnökválasztás

Az 1824. október 26-án tartott elnökválasztás volt az első, melyben a népi szavazatok számítottak. Tizennyolc államban ugyanis már minden választópolgár részt vett az elektorok megválasztásán, s már csak hat államban bízták ezt az állami képviselőházra. 

A választáson a Republikánus Párt több neves tagja is jelöltette magát. Az elektori szavazatok abszolút többséget azonban egyik sem kapta meg. Ilyen esetben az alkotmány szerint a Képviselőháznak kell döntenie a három legtöbb szavazatot kapott jelölt között, mégpedig államonként egy-egy szavazattal. Andrew Jackson kapta a legtöbb népi szavazatot, 151 309-et, az elektori szavazatok közül pedig 99-et. A „harmadik helyen végzett” Henry Clay, a Képviselőház tekintélyes elnöke azonban a politikailag tapasztalatlannak tartott Jackson megválasztását mindenképpen meg akarta akadályozni. Ezért rávette követőit, hogy támogassák a mindössze 122 440 népi és 84 elektori szavazatot szerzett John Quincy Adamst. 1825. február 9-én 13 állam képviselői szavaztak rá, 7 államé Jacksonra és 4 államé William H. Crawfordra. Mindez teljesen alkotmányos volt – csakhogy ebben az évtizedben már egyre többen érezték úgy, hogy annak kellene megkapnia az elnöki rangot, aki nem a Képviselőház, hanem a társadalom támogatását nyerte el. Az új elnök ráadásul kötelességének érezte, hogy felkínálja az államtitkári posztot Claynek, aki elkövette azt a hibát, hogy elfogadta. Ezzel lehetővé tették, hogy ellenfeleik „korrupt alku” megkötésével és a „népakarat” kijátszásával vádolják őket, arra hivatkozva, hogy Jackson kapta a legtöbb népi szavazatot.

Az 1876-os elnökválasztás

A Demokrata Párt jelöltje, Samuel J. Tilden elnyerte a népi szavazatok többségét (4 286 808). Ellenfele, a Republikánus Párt jelöltje, Rutherford B. Hayes 4 034 142 szavazatot kapott. A végső eredmény, az elektori szavazatok aránya azonban attól függött, hogyan értelmezik a három északi hadsereg által megszállt, republikánus kormányzat alatt álló déli állam, Louisiana, Dél-Karolina és Florida ellentmondásos választási eredményeit. Az amerikai polgárháború utáni zűrzavaros belpolitikai állapotok miatt mindhárom államban két elektortestület ült össze, és két választási eredmény érkezett Washingtonba, az egyik a republikánusok, a másik a demokraták szavazatait gyarapította. Melyik a törvényes? Ki számolja össze az eredményeket, a Szenátus republikánus elnöke vagy a Képviselőház demokrata szóvivője? Ráadásul az egyik oregoni elektori szavazat érvényessége is vitatható volt. Komoly belpolitikai válság bontakozott ki. A Kongresszus 15 fős, képviselőkből, szenátorokból és bírákból álló bizottsága végül 1877 februárjában úgy döntött, hogy Hayes a győztes, aki a fenyegetőző demokraták kibékítésére ígéretet tett az utolsó megszálló csapatok visszavonására az egykori lázadó Dél államaiból, a déli oktatásügy és közlekedés fejlesztésére, valamint arra, hogy legalább egy déli politikust meghív kabinetjébe. Gesztusaival mégsem sikerült megbékítenie ellenfeleit. Állandóan támadták, egyszer valaki belőtt az otthonába az ablakon át, és a demokraták még 1878-ban is vizsgálatot akartak indítani ellene a Képviselőházban. 

Az 1888-as elnökválasztás

Ebben az évben az elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltje, Grover Cleveland elnyert 5 534 488 népi szavazatot, ellenfele, Benjamin Harrison pedig mindössze 5 443 892-et. Mégis Harrison nyerte meg a választást 233 elektori szavazattal 168 ellenében. Cleveland nem tiltakozott, udvariasan részt vett utódja beiktatásán. Négy év elteltével pedig újra indult az elnökválasztáson, amit ezúttal Harrison elnök ügyetlenségei, valamint a republikánus vámpolitika népszerűtlensége miatt meg is nyert. Ő volt mindmáig az egyetlen elnök, aki egy választási vereség után másodszor is visszatérhetett a Fehér Házba. Vajon a 2024-es választás után Donald Trump lesz a második? Hamarosan megtudhatjuk.

A 2000-es elnökválasztás

A republikánus George W. Bush a népi szavazatok kisebb részét kapta meg, a demokrata Al Gore és a Zöld Párt támogatásával induló Nader viszont közösen megszerezte a szavazatok 51,1%-át. Az 538 elektori szavazatból legalább 270-re volt szükség a győzelemhez. Floridában az eredmény vitatott maradt, de az ország többi részén Gore 267 elektori szavazatot, Bush pedig 246-ot kapott – vagyis aki Florida vitatott 25 elektori szavazatát megkapja, az lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Bush győzelmének bejelentése után Gore már gratulált is neki. Két óra múlva azonban újra felhívta Bush-t, és bejelentette, hogy mivel Floridában csak 1200 szavazat az eltérés, újraszámlálást fog kérni. Ez heteket vett igénybe, s azt az eredményt hozták ki, hogy Bush nyert 327 szavazattal. Florida kormányzója Bush öccse volt, s ez a tény csak növelte ellenfeleik gyanakvását. A demokraták négy megyében újraszámlálást kértek, amire a helyi törvények szerint lehetőségük volt, Bush hívei azonban a kerületi törvényszéket felkérték, hogy állíttassa le az újraszámlálást. A kerületi törvényszék erre nem volt hajlandó.

A demokraták a floridai legfelsőbb bírósághoz folyamodtak, arra hivatkozva, hogy a gépi szavazatszámlálás tévedhet, ha a szavazók nem lyukasztották ki rendesen a megfelelő helyen a szavazólapot. A floridai legfelsőbb bíróság engedélyezte a kézi újraszámlálást. A republikánusok erre a washingtoni Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, hogy változtassa meg a floridai döntést: ha a gép tévedhet, legalább pártatlanul téved, kézi újraszámlálás során viszont felmerülhet az emberi beavatkozás veszélye. A jogi huzavona azzal ért véget, hogy december 9-én a Legfelsőbb Bíróság elrendelte a kézi számlálás leállítását, arra hivatkozva, hogy nem biztosították ennek megbízhatóságát és egységességét. A Legfelsőbb Bíróság kilenc tagja azonban csak 5:4 arányban mondta ki ezt a határozatot, az öt fős többség pedig a republikánus elnökök által kinevezett bírákból tevődött össze. Florida 25 elektori szavazatát végül Bush kapta meg, mindössze 50 456 002 népi szavazattal és 271 elektori szavazattal győzött Gore 50 999 897 népi és 266 elektori szavazatával szemben. Az országon tiltakozási hullám söpört végig, sokan felháborodtak azon, hogy öt bíró határozhatta meg, ki lesz az elnök. A tüntetők ilyen táblákat lengettek: „A nép közölte akaratát – mind az öten!”

A 2016-os elnökválasztás

A választáson a demokrata párti Hillary Clinton 65 853 514 népi szavazatot kapott, a republikánus párti Donald Trump pedig 62 984 828 szavazatot. A sajátos elektori rendszer következtében az eredmény 304 elektori szavazat lett Trump javára 227 ellenében. Hogyan lehet ekkora eltérés a népi és elektori szavazatok között? Erre a szakértők azt a választ adják, hogy Trump apró többséggel megszerezte néhány népes állam összes elektori szavazatát. Ennek következtében „elvesztek” azok a népi szavazatok, amelyeket ezekben az államokban az ellenjelöltre adtak le.

Az elektori rendszernek van egy nagy előnye: általában nagy többséget biztosított a győztes számára, s elejét vehette minden vitának. Nagy ritkán azonban annak juttatta a győzelmet, aki kevesebb népi szavazatra tett szert. Ezért demokratikus korunkban sokan vélekednek úgy, hogy itt az ideje felszámolni azt a rendszert, amelyet egy nem demokratikus kor politikusai állítottak fel.

A mellékelt ábra talán segít megérteni, hogyan szerezhet több elektori szavazatot egy jelölt kevesebb népi szavazattal.