Mediciek a Vatikánban

1513 és 1534 között, másfél éves megszakítással, a Medici-család aranylabdás címere csillogott a pápai tiara alatt: előbb X. Leó, majd unokaöccse, VII. Kelemen állt az egyház élén. Giovanni Medici, a későbbi Leó pápa a „Fényes” Lorenzonak, a reneszánsz Firenze diktátorának volt a fia, így aztán nem csoda, ha hétévesen már egy kolostor apátja, és tizenhárom évesen megkapta a bíborosi kalapot. Igaz, pappá csak akkor szenteltette magát, amikor már megválasztották pápának. Erre 1513-ban, II. Gyula halála után került sor. Egyik ellenfele a konklávéban a magyar Bakócz Tamás esztergomi érsek volt.

Leó az utolsó igazi reneszánsz pápa. Nem annyira egyházfőnek, mint inkább világi uralkodónak tekintette magát, és – akárcsak apja – ő is bőkezű mecénás volt. A pápaság jövedelmei persze jóval felülmúlták Firenze bevételeit, így építkezésekre, festményekre is sokkal többet költhetett. Többek között Raffaello híres vatikáni freskói születtek az ő megrendelésére.

X. Leó halála után rövid intermezzót jelentett VI. Hadrián uralkodása. A németalföldi főpap volt az utolsó nem olasz egyházfő Karol Wojtyla megválasztásáig. A következő évben, 1523-ban azonban az új pápa már meg is halt. A türelmetlen reformokkal kísérletező holland után a bíborosok ismét Medicit, Leó unokaöccsét választották pápává, aki a VII. Kelemen nevet vette fel.

Az új pápa Franciaország szövetségeseként küzdött: V. Károly ellen, ám elpártolt tőle a szerencse: Károly seregei elfoglalták és kifosztották Rómát, a romba dőlt városban a reneszánsz fénykornak jó időre vége szakadt. A pápa az Angyalvárba menekült, majd V. Károly fogságba vetette. Szabadon bocsátásának két feltétele volt. Egyrészt a pápa császárrá koronázta legyőzőjét, másrészt az egyezség értelmében a pápa elutasította VIII. Henrik angol király kérését, hogy elválhasson feleségétől, Aragóniai Katalintól, aki a császár nagynénje volt.

Míg X. Leó alatt Németország nagy része veszett el a katolikus egyház számára, addig VII. Kelemen kényszerű döntése oda vezetett, hogy Anglia lépett a reformáció útjára. Még két Medicit koronáztak pápává: IV. Pius azonban csak névrokona volt a fényes dinasztiának, XI. Leó, azaz Alessandro Medici firenzei érsek pedig mindössze 26 napig uralkodott 1605-ben.