A századforduló szobor, emlékmű, síremlék emeltetését szorgalmazó törekvése több szálból ered. A Monarchia konszolidálódása és viszonylagos liberalizmusa az ország gazdasági megerősödésével párhuzamosan lehetővé tette, hogy az elhunyt kiemelkedő politikusok, írók stb. emlékét szoborral tiszteljék meg. Az 1848– 49-es forradalom hőseinek – a kormány és a császár elnéző tudtával – már lehetett emlékművet állítani vagy évfordulókon megemlékezéseket tartani. Albert Hoffmann megállapítása: „Ahol a hősök eltűnnek, ott a héroszkultusz lép a helyébe" – a dualista Magyarországra is érvényes: amikor kis- és középszerű, a rendszert kiszolgáló politikusok népesítik be a parlamentet és a közintézményeket, belső szükségszerűséggé, követelménnyé lép elő a nagy emberekre való hivatkozás, életüknek példaként történő említése. Mintha a médium szerepeltetése egyben megszüntetné a belső hiányérzetet, érdemmel ruházná fel a rá hivatkozót, s kiemelné őt a középszerűek tömegéből.
A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.