A politika mindig változó világában voltak, és vannak mai is állandó vagy csak nagyon lassan változó elemek: vallások, egyházak, országok, népek, nemzetek és a társadalom rendjei, osztályai. Rájuk hivatkoztak a közélet gyorsan cserélődő szereplői, az uralkodóktól kezdve a hatalom nyelvén beszélő legutolsó jegyzőig. Így volt ez a külpolitikában is.
Magyarországon – miként a korabeli Európa számos más országában – általában a kancellárok irányították a külkapcsolatokat, de nekik emellett az ország határain belül is akadtak fontos feladataik. A kül- és belpolitika mindig szorosan összefügg egymással, mégis, az idegen uralkodókkal fenntartott kapcsolat más volt, mint az ország alattvalóinak irányítása.
A követekre és a katonákra különböző feladatok hárultak ugyan, mégis ugyanazt a célt szolgálták: uralkodójuk és országuk érdekeit képviselték külföldön. Miként a magyar udvarban is.
Mátyás király uralkodásának vége felé, két évvel a halála előtt, 1488-ban immáron a második, Magyarország történetével foglalkozó mű került ki a nyomdából. Az első másfél évtizeddel korábban, 1473-ban jelent meg, az volt a legrégibb magyarországi nyomtatvány,
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
