A politika mindig változó világában voltak, és vannak mai is állandó vagy csak nagyon lassan változó elemek: vallások, egyházak, országok, népek, nemzetek és a társadalom rendjei, osztályai. Rájuk hivatkoztak a közélet gyorsan cserélődő szereplői, az uralkodóktól kezdve a hatalom nyelvén beszélő legutolsó jegyzőig. Így volt ez a külpolitikában is.
Magyarországon – miként a korabeli Európa számos más országában – általában a kancellárok irányították a külkapcsolatokat, de nekik emellett az ország határain belül is akadtak fontos feladataik. A kül- és belpolitika mindig szorosan összefügg egymással, mégis, az idegen uralkodókkal fenntartott kapcsolat más volt, mint az ország alattvalóinak irányítása.
A követekre és a katonákra különböző feladatok hárultak ugyan, mégis ugyanazt a célt szolgálták: uralkodójuk és országuk érdekeit képviselték külföldön. Miként a magyar udvarban is.
Mátyás király uralkodásának vége felé, két évvel a halála előtt, 1488-ban immáron a második, Magyarország történetével foglalkozó mű került ki a nyomdából. Az első másfél évtizeddel korábban, 1473-ban jelent meg, az volt a legrégibb magyarországi nyomtatvány,
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
