A jeles kora újkori lengyel csillagász, Nikolausz Kopernikusz pénzverésről írott elméleti művében (Monetae cudendae ratio, 1526) tapasztalatai alapján fejtette ki, hogy a jó pénznek „méltósága” (dignitas) van: nemcsak a benne foglalt nemesfém értéke számít, hanem a pénzverési jog gyakorlójának (a kibocsátónak) a „hozzáadott értéke” is. Kopernikusz arra a később Gresham-törvénynek elnevezett közgazdasági jelenségre is felfigyelt, hogy a rossz minőségű pénz hamar kiszorítja a pénzforgalomból a jobb minőségűt. A 15. század második harmadában vert magyar pénzekről a legkevésbé sem volt elmondható, hogy bármilyen méltósággal rendelkeztek volna: kevés kivételtől eltekintve rezes külsejű érmék forogtak trónviszályok által sújtott hazánkban. Így érthető, hogy a rossz ezüstpénzek eluralták a pénzforgalmat, ez pedig ártott a gazdaságnak, a kereskedelmi kapcsolatoknak, és károsan hatott az adóbevételekre. Uralkodóink a 15. század közepén több kísérletet is tettek a pénzviszonyok rendezésére, de csak Hunyadi Mátyás tudott valódi „méltóságot” adni a magyar pénzeknek.
A pénzreform jogi alapját Mátyás fokozatosan teremtette meg: 1462 után több olyan törvény is született, amely lehetővé tette a reform gyakorlati
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.