Mátyás Közép-Európa-politikája

Amikor Mátyás, a törökverő Hunyadi János fia Prágában 1458 januárjában hírül vette, hogy a magyar rendek királlyá választották, egy területileg intakt, de társadalmilag, politikailag és katonailag is megviselt ország irányítása elé nézhetett. Bár az évszázadok óta Közép-Európa meghatározó hatalmaként működő Magyar Királyság Luxemburgi Zsigmond német-római császár ötvenéves uralkodása után, 1437-ben még joggal számíthatott az oszmán térhódítás gátjának, az élet közbeszólt. Zsigmond veje, az uralkodásra évek óta készülő osztrák herceg, Habsburg Albert, alighogy átvette apósától a magyar és cseh trónt, egy érdemi eredmény nélkül záruló törökellenes hadjárat során megbetegedett és meghalt. Halála után az ország kettészakadt. Özvegyét és fiát, V. Lászlót az ország egyik, a lengyel uralkodóként a magyar trónra meghívott I. Ulászlót az ország másik része támogatta. S bár Nándorfehérvár első nagy török ostromát 1440-ben még sikerült elhárítani, és Hunyadi János több győzelmet is aratott az oszmánok felett, 1444-ben Várnánál a király, 1448-ban rigómezőnél Hunyadi legyőzhetetlenségének nimbusza veszett oda. 1456-ban pedig maga a törökverő, egy évvel később idősebb fia, László, majd pedig V. László király is elhunyt. A válságos belpolitikai helyzet társadalmi változást lobbantott fel, visszavetette a gazdasági fejlődést, és a sikeres külpolitizálást is megnehezítette. A Szent Korona külföldre került, zsoldoskompániák raboltak a Felső-Részeken, és több arisztokrata család igyekezett kedvezőbb hatalmi pozíciót elérni a korona vagy mások rovására. Hunyadi Mátyás tehát egy alaposan megváltozott geopolitikai adottságú ország trónjára került 1458-ban.