Amikor a „királyi udvar” szavakat olvassuk vagy halljuk, valljuk be, többségünk előtt a trónon ülő király és díszes környezetének képe sejlik fel. Alighanem így van ezzel számos, az európai kultúrában nevelkedett ember, akár jártas a múlt eseményeiben, akár nem. S még csak nem is téved: a királyi udvar egyik fontos, bár nem egyetlen feladatával szembesül: a reprezentációval. A valóságban azonban az „udvar” fogalom egy lényegesen tágabb hatalmi-igazgatási kört takart.
Amikor a történettudomány – a 19. század folyamán – intézményes kereteket öltött, Európa-szerte léteztek még királyi udvarok, ahogyan még napjainkban is akadnak. Ezek persze nyomokban is alig hasonlítottak a 15. század udvaraihoz, de a történészek kíváncsiságát felkeltették. Mivel a saját korukban ezek az udvarok (legalábbis zömük) már nem az országok kormányzatának legfőbb szereplői voltak, a kutatók óhatatlanul a reprezentációs tényezőt tekintették elsőrendűnek, mivel ezt látták „a saját szemükkel”. Idővel azonban a kutatás a források feltárásának előrehaladtával és új módszerek feltűnésével egyre összetettebben kezdte látni az udvart. A művészeti, építészeti érdeklődésen túl megjelentek a jogi, igazgatási, hatalomgyakorlási, politikatörténeti, hovatovább a szociológiai nézőpontok.
Mátyás király és Beatrix bevonulása Budára, 1476. Vízkelety Béla festménye alapján Franz Kollarz litográfiája, 1860 (Magyar Nemzeti Múzeum). APróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
