Matthias rex Hungariae

Ha fel­mé­rést ké­szí­te­nénk a ma­gya­rok tör­té­nel­mi is­me­re­tei­ről, min­den bi­zonnyal Má­tyás ki­rály (1458–1490) is azon sze­mé­lyek kö­zött sze­re­pel­ne, akik­ről min­den­ki fel tud idéz­ni legalább egy anek­do­tát. A haj­da­ni je­les ural­ko­dó mi­ti­kus­sá vált alak­ja a kis­gyer­me­kek szá­má­ra sem is­me­ret­len, hi­szen az igaz­sá­gos Má­tyás­ról szám­ta­lan mon­da, nép­me­se szü­le­tett az év­szá­za­dok so­rán, gon­dol­junk csak a bu­dai ku­tya­vá­sár­ra vagy a cin­ko­tai kán­tor ese­té­re. Ural­ko­dá­sa alatt a Ma­gyar Ki­rály­ság is­mét a ko­ra­be­li Eu­ró­pa egyik fon­tos ál­la­má­vá vált, amely­re a kor­tár­sak a Res­pub­li­ca Chri­sti­a­na vé­dő­bás­tyá­ja­ként te­kin­tet­tek. Ex­pan­zív kül­po­li­ti­ká­ja ré­vén, az évek so­rán felál­lí­tott hí­res zsol­dos­se­re­gé­re tá­masz­kod­va je­len­tő­sen nö­vel­ni tud­ta az ural­ma alá tar­to­zó te­rü­let ki­ter­je­dé­sét. A bu­dai ki­rá­lyi ud­var az Al­po­kon tú­li hu­ma­niz­mus egyik cent­ru­má­vá vált, s a re­ne­szánsz is – ki­vált­képp az épí­tő­mű­vé­szet te­rén – egy­re na­gyobb te­ret nyert a Kár­pá­tok ölel­te vi­dé­ken.