rubicon

Martin Luther King

(1925–1968)
3 perc olvasás

Az amerikai fekete polgárjogi mozgalom összeforrott egy baptista lelkész, Martin Luther King nevével. A Georgia állambeli Atlantában viszonylagos jólétben felnőtt Kinget egy érdekes incidens indította el azon az úton, amely az 1964-ben megkapott Nobel-békedíjig vezette. 1955. december 1-jén egy Rosa Parks nevű fekete bőrű asszony Montgomeryben olyan ülésre ült a város által üzemeltetett autóbuszon, melyre Alabama állam törvényei szerint csak fehérek telepedhettek volna le. Mivel az asszonyt ezért letartóztatták, a helyi feketék, akik a tömegközlekedést addig túlnyomórészt igénybe vették, 381 napon keresztül bojkottálták a város buszait, s többek között azt követelték, hogy szüntessék meg a szegregációt a járműveken. E tömegmozgalom egyik vezetőjeként vált ismertté Martin Luther King, aki kevéssel ezt megelőzően még elutasította azt, hogy a feketék jogaiért küzdő NAACP helyi vezetője legyen.

King a bojkottmozgalom idején megalapította a Southern Christian Leadership Conference (SCLC) elnevezésű szervezetet, amely a polgárjogi küzdelmet támogató déli fekete lelkészeket tömörítette. A szervezet szigorúan az erőszakmentesség talaján állt. King egyik szellemi atyja Mahatma Gandhi volt, míg később Albert Camus egzisztencializmusa gyakorolt nagy hatást rá. A montgomeryi bojkott alatt országosan ismertté vált polgárjogi vezető aktívan részt vett a következő évek minden jelentősebb polgárjogi megmozdulásában, némelyiknek maga volt a szervezője. Gyújtó hatású beszédeket tartott az észak-karolinai Greensboróban 1960-ban szervezett ülősztrájk helyszínén, amely az éttermekben és egyéb vendéglátóhelyeken kívánta megszüntetni a szegregációt. A következő évben az ún. szabadság utazások támogatói között találjuk: polgárjogi aktivisták a Washington, D.C.-ből a louisianai New Orleansba tartó távolsági buszokon demonstrálták a faji egyenlőséget ugyanolyan módon, ahogy Rosa Parks tette Montgomeryben. Számos amerikai számára Martin Luther King, Jr. volt a fekete polgárjogi vezető: értelmiségiek, feketék, a szervezett munkásság, különböző vallási csoportok, fehér liberálisok, sőt még a Kennedy- és Johnson-kormányzat számos tagja is tőle várta, hogy megoldja a fajok egyenjogúsításának bonyolult kérdését. King talán az 1963. augusztusban szervezett óriási méretű tömeggyűléssel érkezett befolyása csúcspontjára, amikor negyedmillió ember előtt mondta el a washingtoni Lincoln-emlékmű lépcsőin állva az azóta klasszikussá vált beszédét: „Van egy álmom …”. King ebben a beszédben is hitet tett amellett, hogy célja a fajok integrációja: „a néger álom az amerikai álomban gyökerezik.”

A ragyogó szervező és szónok Kingnek azonban

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.