Mária Terézia látogatásai magyar főnemeseknél

A tö­rök kiűzé­sét (1699), majd a ku­ruc há­bo­rú­kat le­zá­ró szat­má­ri bé­ke­kö­tést (1711) kö­ve­tően a Ma­gyar Ki­rály­ság te­rü­le­tén év­szá­za­dos, az or­szág új­jáépí­té­sé­hez ked­ve­ző idő­szak vet­te kez­de­tét. Meg­vál­to­zott az 1526 óta tró­non lé­vő Habs­bur­gok vi­szo­nya is a ma­gyar ren­dek­hez, még­pe­dig po­zi­tív irány­ban: le­he­tő­ség sze­rint ke­rül­ték a konf­lik­tu­so­kat. Mindez per­sze nem je­len­tet­te va­la­mi­fé­le pa­ra­di­cso­mi ál­la­pot el­jö­ve­te­lét, a bi­ro­dal­mi ér­de­kek ke­mény ér­vé­nye­sí­té­sé­nek feladá­sát, de azt min­den­kép­pen, hogy Ma­gyaror­szág po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi sú­lya a mo­nar­chián be­lül meg­nö­ve­ke­dett. Kü­lö­nö­sen így volt ez Má­ria Te­ré­zia (1741–80) ural­ko­dá­sa alatt, aki­nek örök­sé­gét és trón­ját ép­pen a ma­gya­rok ka­to­nai se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült megőriz­ni az oszt­rák örö­kö­sö­dé­si há­bo­rúk­ban.