Március és október kultusza

A ka­len­dá­rium sze­rint már­cius 15. és ok­tó­ber 23. egyaránt nem­ze­ti ün­nep. A két fé­nyes nap tár­sí­tá­sát az is megkönnyíti, hogy 1956 őszén na­gyon is in­ten­zí­ven hasz­nál­ták 1848 em­lé­két, va­ló­sá­gos és szim­bo­li­kus tör­té­net­po­li­ti­kai esz­köz­tá­rát. 1956 ok­tó­be­ré­nek ne­ve­ze­tes pont­jai ese­ten­ként szö­veg­sze­rűen, más­kor meg nyil­ván­va­ló át­hal­lás­sal rí­mel­tek a már­ciu­si pon­tok­ra. A saj­tó sza­bad­sá­gá­nak, a po­li­ti­kai fog­lyok sza­ba­don bo­csá­tá­sá­nak, il­let­ve az ide­gen ka­to­nák el­ve­zény­lé­sé­nek vagy a gaz­da­ság ön­ál­ló­sá­gá­nak kö­ve­te­lé­se mö­gött is ott hú­zó­dik a his­tó­riai ih­le­té­sű krea­ti­vi­tás. A nem­zet­őr­ség szer­ve­zé­se vagy a Kos­suth-cí­mer új­bó­li hasz­ná­lat­ba vé­te­le szin­tén „az élet­re kel­tett tör­té­ne­lem” ré­sze volt. A kér­dés te­hát az, hogy miért oly ha­lo­vány ok­tó­ber res­pek­tu­sa a kol­lek­tív em­lé­ke­zet­ben? Miért oly ha­lo­vány tör­té­nel­mi je­len­tő­sé­gé­hez ké­pest, és miért oly ha­lo­vány már­cius kul­tu­szá­hoz vi­szo­nyít­va? Vá­lasz­ra vár, hogy ’48 más­fél év­szá­za­don át vi­rág­zó – mond­hat­ni, ma­gát már­ciust is gaz­da­gí­tó – utó­éle­té­hez ké­pest, mely okok­ból lát­szik el­ma­rad­ni ’56 kap­csán még a „va­lós ár­fo­lya­mon” va­ló meg­be­csü­lés is. Me­lyek a hiány lel­tá­rá­nak a té­te­lei, ok-o­ko­za­ti össze­te­vői?