Mao és a maoizmus

Hosszas ki­té­rők után a tör­té­ne­lem le­csa­pott: Kí­ná­ban a ha­ta­lom­ra ke­rült kom­mu­niz­mus ki­vé­te­le­sen vé­res­ke­zű­nek bi­zo­nyult. A po­li­ti­kai ál­do­za­tok szá­mát legalább húsz­mil­lió­ra be­csül­het­jük. Öt­mil­lióan hal­tak meg a Kí­nai Kom­mu­nis­ta Párt ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­se után, 1949–54 kö­zött, nyolc­mil­lióan pe­dig az ezt kö­ve­tő el­nyo­más ki­sebb-na­gyobb hul­lá­mai so­rán. Ez utób­biak kö­zül 2-3 mil­lióan a kul­tu­rá­lis for­ra­da­lom ide­jén (1966–71) pusz­tul­tak el. E kam­pány Mao ma­ni­pu­lá­ciói ha­tá­sá­ra a tö­me­ge­ket s fő­leg a Vö­rös Gár­dák­ba tö­mö­rü­lő fia­ta­lo­kat moz­gó­sí­tot­ta a rend­szer ve­ze­tő bü­rok­ra­tái el­len. És legalább hét­mil­lióan vol­tak azok, akik nem él­ték túl a be­bör­tön­zést.