Magyarság és európaiság

Kossuth Lajos történetileg kialakult kategóriának tekintette az „európaiságot”. Legkövetkezetesebben az 1857 szeptemberében Glasgow-ban tartott előadássorozatában konkretizálta, hogy mit ért „modern Európán”: az államoknak azt a „családját”, amelynek eredete a Nyugat-római Birodalomban gyökerezett. Nemcsak az ázsiai birodalmaktól különböztette meg ezt a „többé-kevésbé” egységesnek ítélt államcsoportot, hanem a Kelet-római, illetve a Bizánci Birodalomból eredeztetett államoktól is, amelyeket az Európa és Ázsia közti átmenet megtestesítőinek tekintett.

Az európai „organizmust” – nagy olvasmányanyagra támaszkodó felfogása szerint – különböző elemek egybekapcsolódása alakította ki. Meghatározó jelentőséget tulajdonított ebből a szempontból a római jog- és intézmény-rendszernek, kiváltképpen a népszuverenitás elvét is már-már érvényesítőnek látott önkormányzatoknak, a germán eredetűnek tekintett személyiségi jogoknak és a Biblia világából származtatott testvériség gondolatának, amely az Isten előtti egyenlőség elvére támaszkodva „szükségképpen” került ellentétbe a rabszolgaság intézményesülésével. Mindez – Kossuth megítélése szerint – együttesen tette lehetővé, hogy a szabadság „tűzoszlopa” határozza meg a „modern Európa” államcsaládjának fejlődési irányát.

Kossuth úgy vélekedett, hogy a gazdasági fejlődés