rubicon

Magyaros viselet és nájmódi öltözködés a kora újkorban

14 perc olvasás

A Mohács utáni két évszázadban török hatásra megerősödött a magyar ruházat keleties jellege. Nyugat-Európában ebben az időben a spanyol, majd a francia divat hódított, ugyanakkor Magyarországon színes, keleti szabású ruhákat hordtak. A különbség nem volt kisebb a 16–17. században egy nyugat-európai, illetve egy magyar nemes között, mint a millennium idején egy frakkba, illetve egy díszmagyarba öltözött úr között. A 18. században egyre inkább tért hódított a nyugatias nájmódi, ám a magyar férfiak sokkal inkább megőrizték öltözetük hagyományos jellegét, mint a divathullámok iránt akkor is fogékonyabb nők.

A Magyarországot 1668-ban bejárt, éles szemű angol utazónak, Edward Brownnak feltűnt, hogy a magyarok nagyon szeretik a színes kelméket: kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyöket nemigen látni – még a papok sem jártak feketében, ők is hosszú, vörös köpenyt viseltek. Angliában viszont Szepsi Csombor Márton magyar utazó éppen azon csodálkozott, hogy ott az asszonyok is „mind fekete színben gyönyörködnek”. 

Gróf Bánffy Dénes képmása. Meytens festménye, 1760 körül Egzotikus látvány

Bethlen Miklós, a későbbi kancellár 1661-ben a bécsi udvarban járt egy erdélyi követséggel. Mivel azonban fekete gyászruhát viselt, a Burgban az ajtónállók inasnak nézték és feltartóztatták, számukra ugyanis egy

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta