A Mohács utáni két évszázadban török hatásra megerősödött a magyar ruházat keleties jellege. Nyugat-Európában ebben az időben a spanyol, majd a francia divat hódított, ugyanakkor Magyarországon színes, keleti szabású ruhákat hordtak. A különbség nem volt kisebb a 16–17. században egy nyugat-európai, illetve egy magyar nemes között, mint a millennium idején egy frakkba, illetve egy díszmagyarba öltözött úr között. A 18. században egyre inkább tért hódított a nyugatias nájmódi, ám a magyar férfiak sokkal inkább megőrizték öltözetük hagyományos jellegét, mint a divathullámok iránt akkor is fogékonyabb nők.
A Magyarországot 1668-ban bejárt, éles szemű angol utazónak, Edward Brownnak feltűnt, hogy a magyarok nagyon szeretik a színes kelméket: kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyöket nemigen látni – még a papok sem jártak feketében, ők is hosszú, vörös köpenyt viseltek. Angliában viszont Szepsi Csombor Márton magyar utazó éppen azon csodálkozott, hogy ott az asszonyok is „mind fekete színben gyönyörködnek”.
Gróf Bánffy Dénes képmása. Meytens festménye, 1760 körül Egzotikus látványBethlen Miklós, a későbbi kancellár 1661-ben a bécsi udvarban járt egy erdélyi követséggel. Mivel azonban fekete gyászruhát viselt, a Burgban az ajtónállók inasnak nézték és feltartóztatták, számukra ugyanis egy
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
