rubicon

Magyaros viselet és nájmódi öltözködés a kora újkorban

12 perc olvasás
A Mohács utáni két évszázadban török hatásra megerősödött a magyar ruházat keleties jellege. Nyugat-európában ebben az időben a spanyol, majd a francia divat hódított, ugyanakkor magyarországon színes, keleti szabású ruhákat hordtak. A különbség nem volt kisebb a 16–17. században egy nyugat-európai, illetve egy magyar nemes között, mint a millennium idején egy frakkba, illetve egy díszmagyarba öltözött úr között. A 18. században egyre inkább tért hódított a nyugatias nájmódi, ám a magyar férfiak sokkal inkább megőrízték öltözetük hagyományos jellegét, mint a divat- hullámok iránt akkor is fogékonyabb nők.

A Magyarországot 1668-ban bejárt élesszemű angol utazónak, Edward Brownnak feltűnt, hogy a magyarok nagyon szeretik a színes kelméket: kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyöket nemigen látni – még a papok sem jártak feketében, ők is hosszú vörös köpenyt viseltek. Angliában viszont Szepsi Csombor Márton magyar utazó éppen azon csodálkozott, hogy ott az asszonyok is „mind fekete színben gyönyörködnek”.

Egzotikus látvány

Bethlen Miklós, a későbbi kancellár, 1661-ben a bécsi udvarban járt egy erdélyi követséggel. Mivel azonban fekete gyászruhát viselt, a Burgban az ajtónállók inasnak nézték és feltartóztatták, számukra ugyanis egy erdélyi főúr csak rikítóan színes öltözékben volt elképzelhető. Amikor 1665-ben Bethlen Miklós Velencében járt, „sereggel gyűlt körülötte a bámészkodó nép a magyar köntös miatt”. A magyar főúr ezek után sürgősen át is öltözött francia divatú ruhába, annyira egzotikus idegennek tűnt öltözékével a velenceiek számára. Amikor viszont alig fél évvel korábban, Londonból és Párizsból visszatérve az ottani divat

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.