Magyarország és az oszmán hódítás

Népek, országok vagy birodalmak története – miként az egyéné is – nem szükségszerűen meghatározott. Az események menete hol tágabb, hol szűkebb teret biztosít a választásra, s a döntések befolyásolják a későbbi történéseket. Az elszalasztott választási lehetőségek tanulmányozása éppúgy feladata a történésznek, mint a megtörtént események vizsgálata. Csak így tudjuk ugyanis felmérni, hogy létezett-e valójában lehetőség a döntésre. Vannak helyzetek, amikor a választási lehetőségek igen korlátozottak – magam, többekkel együtt ilyennek vélem a Mohács utáni Magyarország helyzetét –, máskor viszont az alternatívák megvalósulásának valószínűsége közel azonos.

Perjés Géza előbb 1975-ben Az országút szélére vetett ország, majd 1979-ben Mohács című könyvében arra a következtetésre jutott, hogy „Szulejmán kezdetben az országot régi állapotában akarta hagyni, két feltételt szabván csupán: 1. az ország nem választhat Habsburg-házból uralkodót; 2. külpolitikája törökbarát, azaz Habsburg-ellenes legyen”. elméletét a szerző eredetileg az 1526–41 közötti évekre dolgozta ki, de azt későbbi munkáiban már Mohács előttre is alkalmazhatónak vélte. Szerinte Szulejmán szultán két ízben, 1520-ban és 1524-ben terjesztette elő ajánlatát. Az