Magyarország elfeledett koronázóvárosa

A ma­gyar ko­ro­ná­zó­vá­ro­sok so­rá­ban el­ső­sor­ban Szé­kes­fe­hér­várt és Po­zsonyt, rit­káb­ban Bu­dát tart­ják szá­mon. Pe­dig a 17. szá­zad­ban há­rom ural­ko­dón­kat, ne­ve­ze­te­sen egy ma­gyar ki­rályt    (II­I. Fer­di­nánd, 1625) és két ki­rály­nét (Gon­za­ga An­na Eleo­nó­ra, 1622 és Wit­tels­bach Eleo­nó­ra Mag­dol­na, 1681) a nyu­gat-­du­nán­tú­li sza­bad ki­rá­lyi vá­ros­ban, Sop­ron­ban ko­ro­náz­tak.

A nap­jaink­ra el­fe­le­dett ko­ro­ná­zó­vá­ros ezen al­kal­mak­kor ráadá­sul nem csu­pán pom­pás ce­re­mó­niák­nak adott ott­hont. Egy­szer­re volt hó­na­po­kon át a ma­gyar or­szág­gyű­lé­sek hely­szí­ne, a kö­zép-­eu­ró­pai Habs­burg-ud­var­tar­tás gyü­le­ke­ző­he­lye, sőt Pozsony he­lyé­re lép­ve egye­ne­sen a Ma­gyar Ki­rály­ság ideig­le­nes fő­vá­ro­sa. Olyan kiemel­ke­dő po­li­ti­kai köz­pont, ahol a bé­csi udvar és a ma­gyar ren­dek kö­zött két meg­ha­tá­ro­zó, nap­jaink­ra ugyan­csak el­fe­lej­tett kiegye­zés (1622, 1681) szü­le­tett. 

Mindezek kö­vet­kez­té­ben a 17. szá­zad­ban még Eu­ró­pa is meg­ta­nul­ta Sop­ron ne­vét, a vá­ros pe­dig tör­té­ne­te egyik arany­ko­rát él­te.