Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba

A területi revíziót előtérbe állító magyar külpolitikában a Szovjetunió nem foglalt el elsőrangú helyet, a magyar külpolitikai gondolkodás azonban hagyományosan számolt az orosz szomszédsággal és az orosz közelséggel. Oroszországot a múlt század első felétől fenyegető expanzív hatalomnak tartották, amely a kis népek függetlenségét veszélyezteti. A félelmet igazolva látták az 1849-es intervencióval, amikor a cári hadsereg verte le a függetlenségéért harcoló Magyarországot. Ugyanez a félelem késztette a magyar politikai vezető réteget az Ausztriával való 1867-es kiegyezésre, belátva, hogy a független Magyarország nem tudna megállni a hatalmas Oroszország és a felemelkedő Németország között. Magyar részről a továbbiakban is az oroszellenesség maradt a legfőbb külpolitikai motiváció, és az Osztrák–Magyar Monarchia ennek megfelelően vált tagjává az oroszellenes szövetségi rendszernek.

A hagyományos álláspont csak az első világháború küszöbén kezdett megváltozni, amikor jelentős politikai csoportosulások a területkövetelő Romániával szemben az Oroszországhoz történő közeledést ítélték célszerűnek. Az első világháborúban ugyan magyarok és oroszok egymás ellen harcoltak, de a háború utáni fejlemények az orosz orientáció aktualitását igazolták: 1919-ben Tanács-Magyarország és Szovjet-Oroszország együtt viselt háborút Románia ellen. A terjeszkedő-leigázó Oroszországról alkotott kép teljesen visszájára fordult: ezekben a hónapokban Szovjet-Oroszországot és a világforradalmat látták olyan erőnek, amely a történelmi Magyarországot megmentheti a felbomlástól.

Az 1920 után fokozatosan konszolidálódó Horthy-rendszer az Oroszországgal kapcsolatos külpolitikai tradíciók közül egyiket sem vallotta magáénak. Nem éledt újjá a kiegyezés korának oroszfélelme, de a románellenes együttműködés szükségességének gondolata sem maradt fenn. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyt a két világháború közötti időszakban egy merőben új elem, az ideológiai-politikai természetű averzió határozta meg. Magyarországon a Szovjetunióval való bármilyen kapcsolatépítésből az 1919-es magyar Tanácsköztársaság kísértetét látták előbukkanni, és ezen az ideológiai-belpolitikai bázison állva elzárkóztak mindenféle kooperációtól. Ez a magyarázata annak, hogy a formális diplomáciai kapcsolatok felvételére is csak 1934 tavaszán került sor. A két ország közötti viszony a formális diplomáciai kapcsolatok felvétele után sem vált harmonikussá. Magyarország a harmincas évek második felében területi revíziós céljait követve egyre inkább