A háborúk természetes „velejárója” a hadifogság. Általában minden háborúzó fél ejt foglyokat, akiket a nemzetközi előírások szerint – hágai és genfi egyezmények – kell ellátni, őrizni. A második világháború a hadifogolykérdésben is eltért a korábbi háborúk gyakorlatától. Mivel a Szovjetunió a különböző egyezményeket nem írta alá, illetve a cári Oroszország által aláírt megállapodásokat magára nézve nem tartotta kötelezőnek, a német–szovjet háború során hadifogságba került katonák helyzete sokkal rosszabb volt, mint például a német–francia, német–lengyel háborúk során hadifogságba kerülteké.
Magyarország hadereje, a Magyar Királyi Honvédség a világháború évei során sok ezer hadifoglyot ejtett a Vörös Hadsereg soraiból, de azokat gyakorlatilag rövid időn belül át kellett adniuk a németeknek. A Magyar Királyi Honvédségből már 1941-ben is estek szovjet hadifogságba mind legénységi, mind tiszthelyettesi és tiszti állományból, de nagyobb létszámban 1943 január–februárjában kerültek magyar katonák – közöttük tábornokok és vezérkari tisztek – hadifogságba. A korabeli szovjet híradások a magyar királyi 2. honvéd hadsereg mintegy 26 ezer katonáját említették hadifogolyként. Létszámuk az év végére alig néhány ezer főre olvadt. A hadifogság körülményei hatalmas veszteségeket okoztak a soraikban.
Egyenes út a gulagraA következő nagyobb hadifogolytömeg Budapest ostroma során került a szovjet
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
