Magyar katasztrófa

Ezer­éves tör­té­nel­me so­rán Ma­gyaror­szá­got négy nagy ka­taszt­ró­fa ér­te: a ta­tár pusz­tí­tás a 13. szá­zad­ban, a tö­rök meg­szál­lás a 16–17. szá­zad­ban és a két vi­lág­há­bo­rú a 20. szá­zad­ban. A ma­gyar ál­lam, a ma­gyar nem­zet és a ma­gyar nép lé­te­zé­se, sor­sá­nak ala­ku­lá­sa – össze­tar­to­zá­suk da­cá­ra – nem min­dig azo­nos. Egy-egy nép éle­té­nek és tör­té­nel­mé­nek szer­ke­ze­ti ke­re­tei – nem ­csak Ma­gyaror­szág ese­té­ben – az idők so­rán so­kat vál­toz­tak, fő­leg az úgy­ne­ve­zett új­kor­ban. „Nem­zet” és „nép” kü­lön­bö­ző­sé­gei, ket­tős­sé­gei gyen­gül­tek, itt-ott már alig vagy nem is lé­teztek. 

Szü­lő­ha­zán­kat szem­lél­ve el­mond­hat­juk, hogy a két 20. szá­za­di vi­lág­há­bo­rú leg­na­gyobb vesz­te­se, ál­do­za­ta a ma­gyar ál­lam volt. Mindez nem csu­pán az ezer­éves Ma­gyaror­szá­gon élő nem­ze­ti­sé­gek kí­ván­sá­gain mú­lott – bár 1914-ben az or­szág la­kos­sá­gá­nak már majd­nem 46 szá­za­lé­kát al­kot­ták –, ha­nem in­kább a nagy­ha­tal­mak el­ha­tá­ro­zá­sain 1914 és 1920 kö­zött. Rövid ta­nul­má­nyom el­ső ré­sze össze­gez­ni kí­ván­ja a győz­tes nagy­ha­tal­mak és a vesz­tes Ma­gyaror­szág vi­szo­nyát, míg a má­so­dik a ma­gyar­ság hoz­zá­já­ru­lá­sát a tör­tén­tek­hez.