A hadifogság intézménye nem számított újdonságnak az első világháború előestéjén. A hadifogoly mint státusz ugyanabban a pillanatban született meg, mint az első csata győztese és vesztese – és az ellenség kezébe kerülni hosszú évszázadokon át nem számított életbiztosításnak.
A csata után a harctéren maradt sebesültekről először a 19. század második felétől gondoskodtak intézményi formában – a solferinói csata után megalakult Vöröskereszt vállalta magára ezt a feladatot. A század végén és a századfordulón pedig már egymást érték azok az egyezmények, melyek a sebesültekről és a hadifoglyokról, jogaik biztosításáról szóltak – mintha az európai államok megéreztek volna valamit a közelgő háborúból. Az 1907-es hágai konvenció a hadifoglyok jogait minden apró részletében rögzítette, lényegében a fogva tartó államnak úgy kellett bánnia az ellenséges katonával, mintha az a sajátja lett volna.
Bár az egyezményeket nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, minden fogva tartó állam a saját lehetőségeihez mérten megpróbált gondoskodni a hadifogoly minden emberi szükségletéről: szállásáról, élelmezéséről, ruházkodásáról és a szeretteivel történő kapcsolattartásról. A foglyok – kiváltképp a II. világháború alatti viszonyokhoz képest – rendezett körülmények között vészelték át ezt az időszakot, a békekötés után pedig szabadon visszatérhettek hazájukba.
A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.