Magyar borvidékek Trianonon innen és túl

Az el­ső bor­vi­dé­ki be­so­ro­lást és mi­nő­sí­tést II. Rá­kó­czi Fe­renc ren­del­te el 1703-ban. Ezek sze­rint az egyet­len el­ső osz­tá­lyú bor­vi­dék To­kaj-Hegy­al­ja volt, a töb­bi ma­gyar bor­vi­dék és sző­lő­ter­mő hely II, il­let­ve III. osz­tá­lyú be­so­ro­lást ka­pott. A bor­vi­dé­ke­ket azóta sok­szor és sok­fé­le szem­pont sze­rint rang­so­rol­ták, il­let­ve a hoz­zá­juk tar­to­zó te­le­pü­lé­se­ket is. 1893-ban vég­ér­vé­nye­sen kör­be­ha­tá­rol­ták a bor­vi­dék­nek mi­nő­sü­lő te­rü­le­te­ket, amit a tria­no­ni bé­ke­dik­tá­tum ala­po­san átírt. 

A magyar történeti borvidékek többsége a trianoni békediktátum után is a jelenlegi országhatáron belül maradt, ám több jelentős szőlő- és bortermelő vidék került a határon túlra. Emellett a borvidékek piacának számító fogyasztói tömeg is elveszett. A szőlészeti-borászati statisztikák szerint a történeti ország területének keleti-északkeleti fél karéjában, mintegy 10 megyében egyáltalán nem is volt szőlőtermesztés. (Az ökológiai-domborzati adottságok nem kedveztek a szőlőtermesztésnek pl. Brassó, Háromszék, Csík, Máramaros, Sáros, Szepes, Zólyom, Liptó, Árva, Turócz megyében.) Ezek a nagy népsűrűségű területek korábban állandó piacot jelentettek a más megyék területén termelt boroknak.

Néhol minőségi termőterületek kerültek a határon túlra, így például Horvátországba, Szlavóniába, valamint a mai Burgenland területére. Több helyen, mint például Rohonc, Ruszt és a Fertő tó környékén már a 17. században aszúbor készült városi-földesúri uradalmi szőlőkben és pincékben. Nem kevésbé híresek a Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Gömör, Ung, Bereg és Ugocsa megyebeli szőlőhegyek. Erdély szőlei közül messze vidéken ismerték az Alsó-Fehér, Kis- és Nagyküküllő, Szeben, Krassó-Szörény megyeieket.

Károlyváros, Varasd, Kőrös, az aszúborokat termelő Rohonc, Kis- és Nagymarton, Ruszt, Pozsony, Bazin, Szent-György, Modor, Nagyszombat, de Nyitra, Léva, Érsekújvár, Szakolca, Besztercebánya, Losonc, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Szerednye, Beregszász környéke is virágzó szőlőtermesztéssel büszkélkedhetett. Ugyanakkor az erdélyi Nagykároly, Szatmárnémeti, Nagybánya, Zilah, Szilágysomlyó, Nagyvárad, Arad, Medgyes–Segesvár környéki bortermelés ugyanolyan jelentős volt a helyi és a távolabbi területek szempontjából, mint a délibb területrészeken a vingai, temesvári, verseczi, fehértemplomi, pancsovai, zimányi, péterváradi, újvidéki, zombori, eszéki bortermelés. A városoknak jólétet, a városi polgároknak, kézműveseknek vagyonosodást jelentett a szőlőbirtok, a borkereskedelem. 

Nyu­gat-­Ma­gyaror­szág szőlő- és borvidékei a trianoni határmeghúzás révén kisebb mértékben kerültek határon kívülre. Ide tartoznak a részben Kőszeg, Szombathely környéki szőlők mellett Rohonc és a fertőmelléki területek Ruszt szabad királyi városka központtal.

Észak-­Ma­gyaror­szág szőlő- és borvidékei Csehszlovákia megalakulásával, a felső-magyarországi rész határon túlra kerülésével jelentős mértékben kerültek el Magyarországtól. Így Pozsony megye borvidékei, Pozsony, Szent-György, Bazin, Modor, illetve Nyitra megye borvidékei és bortermelő területei, valamint Trencsén szőlőterületei: Vág-Újhely, a Hont megyei Bars, Zólyom, Komárom és Esztergom északi szőlői tartoztak ide. 

Ke­let-Ma­gyaror­szág bortermő területeiből Tokaj-Hegyalja két települése és Sátoraljaújhely egy része esett áldozatul a területdaraboló trianoni végzésnek. Ez a döntés tette lehetővé a szlovák tokaji megjelenését a 20. században nagy tételben a világpiacon. De az ung-felsőberegi borvidéken Ungvár, Munkács, Szerednye szőlői, az alsó-bereg–ugocsai borvidéken Beregszász, Nagyszőlős, illetve a torna-abaúji borvidék Kassa környéki szőlőterületei is áldozatul estek, ugyanúgy, mint a szatmár-kővári borvidéken Szinyérváralja, Nagybánya, Nagysomkút, a bihari borvidéken Nagyvárad, Érmellék, az aradi borvidéken Ménes-Hegyalja, Magyarát, Temes-Krassó felső és alsó borvidéke, Temesvár, Lugos, Új-Modra, Orsova, Fehértemplom is. 

Er­dély szőlő- és borvidékei teljes mértékben határon túlra kerültek, így az alsó-marosi borvidék (marosi, hátszegi, szászvárosi szőlőkkel), a közép-marosi borvidék (hegyaljai, marosi, aranyosi szőlőkkel), a kisküküllői borvidék (a nyárádi, kisküküllöi és marosküküllői kerületek szőlői), a nagyküküllői borvidék (székácsi, medgyesi, olti szőlei), a mezőségi borvidék (sajói, szamosi, marosi szőlőkkel), a szilágysági borvidék (a zilahi, hegyháti és érmelléki kerületek szőleivel).