A Magna Carta

A nevezetes angol alapokmány az egyetemes történetben egyedülálló „karriert futott be”, holott 1215. júniusában – születésekor – nem úgy tűnt, hogy hosszú életű lesz. Az uralkodó is, a főrendek is a béke reményében fogadták el, ám alig néhány héttel az aláírás után újból kardot rántottak. Az irat az ősi szokásjog, s vele a nyugalom helyreállítását ígérte, ám a viszálykodás új magvait hintette el. Csupán három hónapig volt érvényben, de még ebben az időszakban sem tartották be rendelkezéseit. 1216-ban, 1217-ben és 1225-ben – itt-ott módosítva – ismételten kibocsátották. Az 1225-ben nyilvánosságra hozott szövegváltozat azonban később törvényerőre emelkedett. Tekintsünk most végig a Carta létrejöttéhez vezető történeti úton.

A hastingsi csata (1066) után Anglia egy nagyobb, normann–francia–angol politikai integráció egyik – s nem is a legfontosabb – eleme lett: Hódító Vilmos, Normandia hercege, franciaországi birtokaihoz