rubicon

Magánérdek és közérdek

Közlekedésfejlesztés a dualizmus idején
28 perc olvasás

A dualista berendezkedés politikai, pénzügyi, társadalmi stabilitást biztosított az ország számára. A Habsburg birodalmi keretekből maradt, osztrák érdekeket szem előtt tartó közlekedésügy helyett egy egyre inkább önállósodó magyar közlekedéspolitika kibontakozását látjuk. Ehhez nem volt elég pusztán a politikai akarat, szükség volt befektethető tőkére, bankokra, vállalkozókra, gyárakra és üzemekre is.

A korszak kezdetén a legtöbb közlekedési infrastruktúra-elem és jármű – ahogyan a közlekedésfejlesztésekhez szükséges tőke is – külföldről érkezett. Az 1880-as évek végétől viszont a hazai közlekedési vállalatok beszerzéseik 80%-át már hazai gyártótól tudták fedezni. A közlekedésfejlesztések élén a vasút állt, még 1913-ban is a vasúthoz vándorolt a Magyarország területén a közlekedésbe befektetett tőke háromnegyede.

A dualizmus kori közlekedésfejlesztések hosszú sorában jól megfigyelhetjük a magánérdek és a közérdek, a vállalkozói haszon és az állami beavatkozás szimbiózisát, a városok és települések átalakulását, az árutermelés és árufogyasztás tendenciáit, a gazdaság és az ipar modernizációját. A távolság és az idő percepciójának változását is magával hozó modern közlekedés hatása az élet szinte minden területére szétsugárzott.

A közlekedés a gazdaság alapinfrastruktúrája, Kövér György szóhasználatával: „érrendszere”. A közlekedésfejlesztéshez kapcsolódó nagy országos kérdések ügye – például Kossuth és Széchenyi reformkori vasútvitája, Budapest mint a személy-, áru-, információ-, és pénzforgalom hazai központjának felemelkedése – sokszor összefonódott a modernizáció, a polgárosodás és a nemzeti felemelkedés gondolataival. Jelképes, hogy Erkel Ferenc Himnusza éppen az Óbudai Hajógyárban csendült fel először nyilvánosan

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.