Mackensen

August von Mackensen tábornagy (1849–1945) az első világháború egyik legsikeresebb katonai vezetője volt. Az 1870–71-es porosz–francia háború veteránja már a belle époque idején lovassági tábornok lett, és a XVII. hadtest parancsnokaként 1914 augusztusától a keleti fronton harcolt. Része volt a tannenbergi diadalban, majd – immár hadseregparancsnokként – 1915 májusában vezérletével vívta ki az egyesített német–osztrák–magyar hadsereg a gorlicei áttörést, amelynek következményeként a cári Oroszország elvesztette lengyel területei zömét. Ez év őszén Mackensen térdre kényszerítette Szerbiát is, majd 1916 nyaráig a balkáni frontot tartotta. A román hadüzenet után a tábornok 1916 decemberében elfoglalta Bukarestet, majd a román fegyverszünet megkötéséig Moldvában harcolt, illetve a megszállt román területek igazgatását látta el. A császári Németország legnagyobb fegyvertényei fűződnek a nevéhez, és közvetve a cár bukása is hadjárataihoz köthető. Tragédiája abban állt, hogy bár veretlen maradt a csatamezőkön, hazája elvesztette a nagy háborút, így osztoznia kellett Németország szomorú sorsában. Hindenburg halála után Németország doyen tábornoka lett, majd az újabb világháborút is túlélve 1945 végén halt meg.