A magyar nemesség személyes katonáskodási kötelezettsége egészen az államszervezés koráig nyúlik vissza. A nemesi felkelés (generalis exercitus, insurrectio) első említése az 1222. évi Aranybullában és annak 1231. évi megújításában történik. Noha e törvények már az országvédelemre hadbahívható inszurgensek kötelezettségeinek szabályozásán túl – a későbbiekben gyakorlattá váló – helyettesállításról és a szegény nemesek mentességérôl is rendelkeztek, a nemesség éppen hadkötelezettségére hivatkozva őrizte meg privilégiumait egészen 1848-ig.
A „vérrel adózás” illúziójaA nemesi felkelés – évszázados visszafejlődés után – a 18. századra hadseregszervezési szempontból fikcióvá vált. Egyetlen, ugyanakkor társadalmilag-politikailag lényeges funkciója maradt: indokolni a nemesség adó és katonai szolgálat alóli mentességét. Az állandó hadsereg megteremtésével (1715. 8. tc.) – Szekfű Gyula találó jellemzése szerint – a magyar nemesség megmentette a „véradó” látszatát és az adómentesség valóságát.
A nemzeti hadsereg szerepében tetszelgő nemesi felkelés – úgy tűnt – Bécs számára is elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor a nemesség hadbahívására, az osztrák örökösödési
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
