rubicon

Lőcse

Szepességi szász székváros
19 perc olvasás

A Magyar Királyság múltjának korszakonként változó táji tagoltságában évszázadokon át különös ragyogása volt a Szepességnek. Lőcse a szepesi szászok székhelyeként hosszú időn keresztül központi szerepet játszott a régió történetében. A 13. század közepétől domináns többséget alkotó zipszer népesség a 19. század folyamán Magyarországgal és a magyarsággal azonosulva sajátos kettős identitású regionális közösséget képezett a gyorsan magyarosodó városban. Miután 1918 őszén eleve reménytelennek bizonyultak a Szepesi Köztársaság kikiáltását célzó erőfeszítések, az immár szlovák többségű városban kárpáti németként próbáltak fennmaradni. A háború végi etnikai tisztogatások nyomán a zipszerek elhagyni kényszerültek a várost. Lőcse ma egyike azoknak a sokasodó történeti városoknak, amelyek újra megbecsülik, óvják és gondozzák történeti örökségüket.

Demkó Kálmán, a táj bőséges forrásanyagával elsőként dolgozó helytörténész a 11. század végére legészakibb kiterjedését elérő magyar állam fontos „kiegészítő részeként” határozta meg a magyarok mellett szászok és szlávok (szlovákok, lengyelek, rutének) által lakott régiót. A Szepesség városias szerkezetét, különleges jogfejlődését, gazdag kereskedelmét és kézművességét a szász telepesek autonóm tartománya – a Provincia saxonum de Scepus –, a 26, illetve 13 „szász város” szövetsége hozta létre.

A lőcsei városháza, mögötte a Szent Jakab-templom. F. Petschene színezett fotolitográfiája, 19. század vége. A Schulek Frigyes által patinás történeti

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.