Leonardo utolsó pártfogója

I. Fe­renc fran­cia ki­rály ural­ko­dá­sa (1515–47) ide­jén új szim­bó­lum szü­le­tett: a gall ka­kas. La­ti­nul ugyanis a gal­lus fő­név egyaránt je­lent­het ka­kast vagy gall em­bert. I. Fe­renc ráadá­sul szep­tem­ber 12-én, vagyis az aszt­ro­ló­gia sze­rint az emel­ke­dő Mer­kúr boly­gó je­gyé­ben szü­le­tett, így ter­mé­sze­tes­nek tűnt, hogy Mer­cu­rius szent ál­la­ta, a fény és a győ­ze­lem szim­bó­lu­ma, a ka­kas lesz a jel­ké­pe. A la­tin nyelv ter­je­dé­sé­vel ne­ve új szó­já­té­kok­ra adott al­kal­mat: François (vagyis Fe­renc) ve­ze­ti a fran­ciá­kat, Gal­lus (a ka­kas) a gal­lo­kat. A szá­zad kö­ze­pé­re a temp­lo­mok te­te­jén dí­szel­gő, imá­ra és elő­vi­gyá­za­tos­sá­gra fel­szó­lí­tó ma­dár a bá­tor­ság, a fény és a győ­ze­lem szim­bó­lu­ma­ként azo­no­sult a fran­cia ki­rállyal, a di­nasz­ti­kus ál­lam­mal, majd a kiala­ku­ló­fél­ben lé­vő nem­zet­tel. 

Fe­renc ural­ko­dá­sa a fran­cia gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lés csúcs­pont­já­ra esett, ez tet­te le­he­tő­vé ak­tív kül­po­li­ti­ká­ját és mű­pár­to­ló te­vé­keny­sé­gét. Két nagy­sze­rű asszony­nak, any­já­nak, Sa­vo­y­ai Luj­zá­nak és nő­vé­ré­nek, a ké­sőb­bi Na­var­rai Mar­git­nak kö­szön­het­te gon­dos ne­ve­lé­sét. Vér­bő, re­ne­szánsz egyé­ni­ség vált be­lő­le, vi­dám, nagy­da­rab fér­fi, aki­nek sze­rel­mi ka­land­jai­ról szám­ta­lan anek­do­ta szü­le­tett. Egy dip­lo­má­ciai ta­lál­ko­zón még VIII. Hen­rik an­gol ki­rályt is ala­po­san a föld­höz te­rem­tet­te egy ba­rát­sá­gos bir­kó­zás so­rán.

Szín­pom­pás udvara kas­tély­tól kas­tély­ra ván­do­rolt. El­ső fe­le­sé­ge, Fran­ciaor­szá­gi Klau­dia, XII. La­jos leá­nya nyolc gye­re­ket szült ne­ki. Má­so­dik fe­le­sé­ge V. Ká­roly nő­vé­re, Habs­burg Eleo­nó­ra volt. Sze­re­tői kö­zül Françoi­se de Fo­ix, Cha­teaub­riand gróf­nő­je és An­ne de Pis­se­leu, Étam­pes gróf­nő­je tud­ta a leg­to­vább le­köt­ni a fi­gyel­mét. Az utób­bi meg is csal­ta a ki­rályt, aki ezt sztoi­ku­san tűr­te – s megír­ta „Az asszony in­ga­tag…” kez­de­tű ver­set, ame­lyet Ver­di áriá­ja tett hí­res­sé. 

Trón­ra lé­pé­sé­nek évé­ben foly­tat­ta elő­dei itá­liai po­li­ti­ká­ját, és fé­nyes győ­zel­met ara­tott Ma­ri­gna­nó­nál, Mi­lá­nó előtt, ahol Ba­y­ard ütöt­te lo­vag­gá ki­rá­lyát a csa­ta­me­zőn. Ezután kiéle­ző­dött a