Leonardo kora

„Át­me­ne­ti kor”… Van-e en­nél sem­mit­mon­dóbb el­ne­ve­zés? Min­den kor­szak át­me­ne­ti kor, a megelő­ző ko­rok ele­mei­ből épít­ke­zik, és a rá kö­vet­ke­ző kor­sza­kot ké­szí­ti elő. A Leo­nar­do da Vin­ci szü­le­té­se (1452) és ha­lá­la (1519) kö­zöt­ti idő­szak­ban azon­ban oly sok és oly je­len­tős for­du­lat­ra ke­rült sor az em­be­ri­ség tör­té­nel­mé­ben, hogy ezt a kor­sza­kot bíz­vást ne­vez­het­jük a kö­zép­kor és az új­kor köz­ti át­me­ne­ti idő­szak­nak. Az év­szá­za­dok las­sú fej­lő­dé­se, szé­le­sebb kö­rök­ben nem is tu­da­to­sult ered­mé­nyei­nek vá­rat­lan köl­csön­ha­tá­sa min­den em­be­ri szán­dék­tól füg­get­le­nül is új, sen­ki ál­tal elő­re nem lá­tott hely­ze­tet ho­zott lét­re, ame­lyet né­hány tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­ség ké­pes volt ki­hasz­nál­ni, és rend­kí­vü­li­nek tű­nő tel­je­sít­mé­nyé­vel a kortársak szá­má­ra is nyil­ván­va­ló­vá ten­ni, hogy új fe­je­zet nyílt a tör­té­ne­lem­ben.