Leonardo és kortársai

Az „iga­zi” re­ne­szánsz mű­vé­szet a „quatt­ro­cen­to” el­ső év­ti­ze­dei­ben Firen­zé­ben szü­le­tett meg a „nagy triász” ot­ta­ni mun­kás­sá­ga so­rán. Az épí­té­szet­ben Fi­lip­po Bru­nel­les­chi al­ko­tá­sai, a szob­rá­szat­ban Do­na­tel­lo mű­vei, a fes­té­szet­ben pe­dig Ma­sac­cio fres­kói a San­ta Ma­ria del Car­mi­ne-­temp­lom Bran­cac­ci-­ká­pol­ná­já­ban jel­zik egy új kor­szak elér­kez­tét a mű­vé­szet tör­té­ne­té­ben. Fi­ren­ze a szá­zad fo­lya­mán mind­vé­gig a leg­je­len­tő­sebb köz­pont­ja ma­radt az itá­liai re­ne­szánsz­nak.

Az út­tö­rő hár­mas nyo­má­ba a mű­vé­szet min­den ágá­ban egy sor kiemel­ke­dő al­ko­tó lé­pett. Az épí­té­szet­ben a Me­di­ciek „ud­va­ri” épí­té­sze, Mi­che­loz­zo és Le­on Bat­ti­sta Al­ber­ti, a szá­zad má­so­dik fe­lé­ben pe­dig Gi­u­li­a­no da San­gal­lo és Be­ne­det­to da Ma­i­a­no, aki a szob­rá­szat­ban is ki­tűnt. A szob­rá­szat­ban a Me­di­ciek­hez kö­zel ál­ló Do­na­tel­ló­val egy idő­ben dol­go­zott Lo­ren­zo Ghi­ber­ti, Lu­ca del­la Rob­bia és az épí­tész­nek is ki­vá­ló Ber­nar­do Ros­sel­li­no. A má­so­dik nem­ze­dék leg­na­gyobb szob­rá­sza, And­rea Ver­roc­chio je­les fes­tő is volt, mű­he­lyé­ben inas­ko­dott töb­bek kö­zött Leo­nar­do da Vin­ci és Pe­ru­gi­no. Hoz­zá ha­son­lóan e szá­zad al­ko­tói­nak több­sé­ge egye­te­mes mű­vész volt, a mű­vé­szet több ágá­ban is ma­ra­dan­dót al­ko­tott.

Lorenzo művészei körében. A képen az ifjú Michelangelo mutatja be első munkáját, egy Faun-szobrot patrónusának.

[sub_article=4874]

A fes­té­szet­ben Ma­sac­cio ha­tá­sa hosszú tá­von ér­vé­nye­sült: nem­csak kortársai, Fi­lip­po Lip­pi, Fra An­ge­li­co és And­rea del Ca­sta­gno kö­vet­ték őt az em­ber­áb­rá­zo­lás­ban, ha­nem a re­ne­szánsz csúcs­pont­já­nak nagy mes­te­rei, Leo­nar­do, Mi­che­lan­ge­lo és Raf­fael­lo is őt val­lot­ták ősük­nek és leg­főbb mes­te­rük­nek. Lip­pi és Fra An­ge­li­co so­kat dol­goz­tak a Me­di­ciek szá­má­ra, ha­son­ló­kép­pen Uc­cel­lo, Be­noz­zo Goz­zo­li és An­to­nio