Lenin és Mannerheim

A kul­tusz va­la­mely do­log vagy sze­mély – ál­ta­lá­ban el­túl­zott – cso­dá­la­ta és tisz­te­le­te. Egy kul­tusz kiala­ku­lá­sá­nak, el­ter­je­dé­sé­nek és ural­ko­dó­vá vá­lá­sá­nak elő­fel­té­te­le, hogy em­be­rek cso­port­ja vagy cso­port­jai elő­moz­dít­sa­nak vagy tá­mo­gas­sa­nak va­la­mely – gyak­ran val­lá­si vagy po­li­ti­kai – „ügyet”, il­let­ve bál­vá­nyoz­zak és cso­dál­ja­nak egy sze­mélyt, pél­dául val­lá­si, po­li­ti­kai vagy ka­to­nai ve­ze­tőt, eset­leg hőst. Az utób­bi eset­ben sze­mé­lyi kul­tusszal van dol­gunk. A sze­mé­lyi kul­tusz, amely má­ra hi­te­lét vesz­tet­te az eu­ró­pai or­szá­gok leg­na­gyobb ré­szé­ben, olyan po­li­ti­kai kul­tú­rák­ban vi­rág­zott legin­kább, ame­lye­ket dik­ta­tó­ri­kus­nak vagy to­ta­li­tá­rius­nak ne­vez­he­tünk. 

A sze­mé­lyi kul­tu­szok jel­leg­ze­tes­sé­ge, hogy a (túl­nyo­mó­részt ir­ra­cio­ná­lis) hie­del­mek bi­ro­dal­má­ba tar­toz­nak, mi­vel leg­na­gyobb ré­szük­ben fik­ciók. A kul­tusz tár­gyát ké­pe­ző sze­mély­nek, va­la­mint ké­pes­sé­gei­nek és haj­lan­dó­sá­gai­nak fel­na­gyí­tott, ima­gi­ná­rius ké­pét hoz­zák lét­re és ápol­ják azok, akik a kul­tuszt irá­nyít­ják. A kul­tusz­te­rem­tők ak­ti­vi­tá­sá­nak kö­szön­he­tően né­mely „Nagy Ve­zér” el­jut ar­ra a szint­re, amely sem­mi­vel sem ma­rad el a hal­ha­tat­lan­ság­tól. A leg­fé­nye­sebb pél­dá­ja en­nek Kim Ir Szen, aki hol­tá­ban is élő.

A tel­je­sen kiagyalt sze­mé­lyi kul­tu­szok­kal pár­hu­za­mo­san van­nak ki­fi­no­mul­tabb vál­to­za­tok is. Olya­nok, ame­lyek­ben a Nagy Sze­mé­lyi­ség élet­raj­zá­nak tény­be­li és fik­tív ele­meit gon­do­san össze­ke­ve­rik. Jól­le­het a sze­mé­lyi kul­tusz rit­ka je­len­ség a ha­gyo­má­nyo­san de­mok­ra­ti­kus finn po­li­ti­kai kul­tú­rá­ban, szem­lé­le­tes pél­dá­ja en­nek a vál­to­zat­nak Le­nin finnor­szá­gi kul­tu­sza az 1970-es esz­ten­dő­ben. Eb­ben tet­ten ér­het­jük a prob­le­ma­ti­kus em­lé­ke­zet és a tö­ré­keny nem­ze­ti iden­ti­tás oly mó­don tör­té­nő ele­gyí­té­sét, amely le­he­tő­sé­get nyit az em­lé­ke­zet ma­ni­pu­lá­ció­já­ra és vég­ső so­ron az ideo­ló­gia út­ján tör­té­nő tör­té­nel­mi rep­re­zen­tá­ció­ra. 

A sze­mé­lyi kul­tusz egy má­sik ki­fi­no­mult vál­to­za­ta Finnor­szág­ban C. G. A. Mannerheim (1867–1951) mar­sall­nak a legutób­bi idők­ben felele­ve­ní­tett kul­tu­sza, aki sok kül­föl­di sze­mé­ben is a leg­na­gyobb finn há­bo­rús hős. En­nek a kul­tusz­nak a sor­sa bo­nyo­lul­tabb, mint Le­ni­né, mi­vel Mannerheim hír­ne­ve – a finn po­li­ti­kai kul­tú­ra vál­to­zé­kony­sá­ga miatt – a hi­te­lét vesz­tett je­len­ték­te­len sze­mé­lyi­ség és az egyet­len finn szü­le­té­sű „Nagy Po­li­ti­kus Fér­fiú” szél­ső­sé­gei kö­zött in­ga­do­zott Finnor­szág­ban.