Leni Riefenstahl olimpiája

Köd len­gi kö­rül a gö­rög osz­lo­po­kat, átöle­li az is­te­nek an­tik szob­rait és a ré­gi Gö­rögor­szág at­lé­táit. A ké­pe­ket fény­já­ték szö­vi át, és a né­ző köz­vet­le­nül az óko­ri olim­piák hely­szí­nein érez­he­ti ma­gát. S azon­nal kö­vet­ke­zik az azóta is­mert és hí­res­sé vált mon­tázs: az an­tik disz­kosz­ve­tő szob­ra át­tű­nés­sel em­ber­ré vál­to­zik. Szim­bo­li­ku­san az an­tik at­lé­ták je­len­ko­ri spor­to­ló­vá transz­for­má­lód­nak. Tö­ké­le­tes, at­le­ti­kus tes­tek kö­ve­tik egy­mást. A mennyei hát­tér előtt fi­nom moz­gá­sok kö­ze­pet­te az el­be­szé­lés vé­gül át­tér az Olüm­pi­á­ból Ber­lin­be irá­nyu­ló fák­lya­fu­tás­ra. Az olim­piai tü­zet ke­resz­tül-ka­sul vi­szik Eu­ró­pán, s vé­gül eléri a né­zők­kel zsú­folt ber­li­ni olim­piai sta­diont, ahol ün­ne­pé­lye­sen meg­gyújt­ják az olim­piai lán­got. Ezután feláll Adolf Hit­ler, és be­je­len­ti: „Az új­ko­ri idő­szá­mí­tás sze­rin­ti XI. ber­li­ni olim­pia ün­ne­pi já­té­kait meg­nyi­tom!” S egy lé­pést hát­ra­lép. Az olim­piai sta­dion kö­zön­sé­ge tom­bol­va ün­nep­li őt.