Se szeri, se száma a lengyeleket gúnyoló 18. századi megjegyzéseknek. „Egy lengyel elbűvöl, két lengyel egymásnak esik, három lengyel pedig már maga a lengyel kérdés!” – élcelődött Voltaire. Mások azt hangoztatták, hogy „Lengyelországot az anarchia tartja fenn!” A viszálykodás és az elavult intézményeikhez való ragaszkodás hangsúlyozásával arra utaltak, hogy a lengyelek végső soron maguknak köszönhetik országuk felosztását. Különösen II. Frigyes porosz király és II. Katalin cárnő támogatta bőkezűen az elfogult előítéletek terjesztőit. Ugyanis el akarták terelni a figyelmet arról a tényről, hogy Lengyelország problémáinak jó részét a szomszédos hatalmak másfél száz éve folytatott aknamunkája okozta.
A lengyelellenes előítéletek szerint a bigott katolikus, részegeskedő és állandóan polgárháborúkat vívó lengyel nemesek képtelennek bizonyultak országuk kormányzására, a szomszédos nagyhatalmak uralkodói pedig csak azzal tudták elejét venni a káosznak, hogy kiterjesztették fennhatóságukat a lengyel területekre. Valójában azonban egészen más folyamat zajlott le. Lengyelország egy sajátos és sokáig sikeresnek bizonyuló kulturális és politikai rendszer kiépítésével biztosította, hogy etnikai és vallási téren egyaránt rendkívül megosztott társadalmának csoportjai viszonylagos harmóniában élhessenek együtt. Ez a politikai rendszer a 17. század közepéig olajozottan működött, a 16.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
