rubicon

Lengyelország felosztásai

19 perc olvasás

Se szeri, se száma a lengyeleket gúnyoló 18. századi megjegyzéseknek. „Egy lengyel elbűvöl, két lengyel egymásnak esik, három lengyel pedig már maga a lengyel kérdés!” – élcelődött Voltaire. Mások azt hangoztatták, hogy „Lengyelországot az anarchia tartja fenn!” A viszálykodás és az elavult intézményeikhez való ragaszkodás hangsúlyozásával arra utaltak, hogy a lengyelek végső soron maguknak köszönhetik országuk felosztását. Különösen II. Frigyes porosz király és II. Katalin cárnő támo­gatta bőkezűen az elfogult előítéletek terjesztőit. Ugyanis el akarták terelni a figyelmet arról a tényről, hogy Lengyelország problémáinak jó részét a szomszédos hatalmak másfél száz éve folytatott aknamunkája okozta.

A lengyelellenes előítéletek szerint a bigott katolikus, részegeskedő és állandóan polgárháborúkat vívó lengyel nemesek képtelennek bizonyultak országuk kormányzására, a szomszédos nagyhatalmak uralkodói pedig csak azzal tudták elejét venni a káosznak, hogy kiterjesztették fennhatóságukat a lengyel területekre. Valójában azonban egészen más folyamat zajlott le. Lengyelország egy sajátos és sokáig sikeresnek bizonyuló kulturális és politikai rendszer kiépítésével

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.