Lakatos Demeter, a csángó költő

„Moldovának szép tájaind születtem,az éltemet a völgyeind eléltem.Hol a Szeret és a Moldva sompolyog,csutorás kút favedrivel nyikorog.Inekeltem népem baját faluba,és szültültem ötven évet fonóba.”

Szabófalván született és ott is halt meg. Édesapja kovács volt, elesett az első világháborúban, mégpedig – tragikus módon – a román hadseregben harcolva, annak 1916-os erdélyi betörése során. A fiatal Demeternek így hamar kereset után kellett néznie, inasnak adták Románvásárba. Innen megszökött, s a románi cukorgyárban lakatosmesterséget tanult.

A' Többségnek milyen arcza, szeme, haja, színe?

Petrás Incze János válasza, kelt Borszéken, 1841. július 28-án:

Többnyire piros arczuak, testalkotások közönséges nagyságú, vállaik szélesek; vannak jó magossakis, de ritkábban, törpék pedig igen ritkán találtatnak. Tekintetök vidám és bátor, szemeik leginkább szőkék vannak feketékis, de igen ritkán kékek. A' gyermekek kisded korokban nagy részint fejér hajuak ,s a' felnevekedésig közönségessen szög szinüvé válnak. A' férfiak leginkább kevés beszédüek, 's az Asszonyok sem tulságosan csácsogók. Orczájuk kerekded, 's igen ritkán hosszúkás. Az idegen földiek egész test alkotásokat valoságos magyarosnak álíttyák. Fordulásaik, mozgásaik az iffiaknak serény, de nem szeles, az éltesebbek mindent csendes lassusággal tenni szeretnek. Magok között emberszeretők 's a' jótékonyságra hajlandók, az idegenek iránt ki tünő tisztelettel viseltetnek, de szokásaikon nem kapkodnak; az ujságokon sem igen törődnek. Az asszonyok többnyire sugárak, csak öregségükre akor is ritkán, indulnak hizásnak; tekintetük éles, lassu minden ledérség nélkül, de mindent észre vevő. A' rendkívüli elhizás mind a' két nemnél nagy ritkaság, elég gyakor pedig az oláhoknál.

Összesen négy falusi és három ipari osztályt végzett el, de – mint önéletrajzában írja – ezek „nem segítettek semmit”, édesapja egyáltalán nem járt iskolába, „de jobban olvasott és többet tudott, mint egy tanítu”. Mikor kitanulta a lakatosmesterséget, elment sofőrnek, hogy „világot lásson”. 1930-37 között már színtársulatot vezetett falujában, az általa írt darabokat játszották. Emiatt sokszor „kikergették a faluból”, mert ostorozta „a politikusokat, gazembereket, még a papokat is”. Mivel a színészettel nem boldogult, ismét sofőr lett, majd 1938-ban nyitott egy kis boltot, mert